Kértünk az italok mellé egy menüt, aznap még több helyre terveztem menni, az ítéletalkotáshoz nem kell jóllakni. Bár menüt kértünk, leveseink nagy-nagy késéssel érkeztek, holott azt csak bele kell merni a pohárba. Viszont kaptunk véletlenségből egy nagy adag levest ajándékba. Tévedésből elénk tették le, mi jeleztük ugyan, hogy nem a miénk, de azt mondták, hogy akkor örüljünk neki, együk meg. Megettük. Utána megint rengeteget kellett várni, mindenki megkapta az ételét, azok is, akik utánunk érkeztek. Egy idő után már muszáj volt szólni. Az üzletvezető-tulajdonos kisugárzású hölgy azt mondta, amikor hallotta, hogy majd egy órája várunk, hogy "[moderálva - a szerk. ] meg". Ezt inkább aranyos amatőr kiszólásnak vettük, mint trágárságnak, s nem könyveltük a negatív rovatba. Viszont amikor kiderült, hogy mi azért vártunk majd egy órát, hogy betegyenek készen levő rizset egy pohárba és rámerjenek szintén készen levő húst, akkor úgy éreztem, hogy felrobbanok. Mondanom sem kell, hogy a szakács gyerekkel többször is találkozott a tekintetünk, láthatta, hogy tűkön ülünk s mennénk tovább. Távoztunkban szembetalálkoztunk a másik tulajdonosatmoszférájú illetővel, egy fiatal férfivel, aki nagyon kedvesen érdeklődött, hogy milyen volt az élmény, elmondtuk. Ő kedvesen elnézést kért s váltott velünk néhány kedélyes mondatot. Kissé helyrepattintotta a hangulatunkat, senkit nem akarok lebeszélni a Baotiful meglátogatásáról, de most is agyamba megy a vér, ha arra gondolok, hogy a drága Budapesten töltött időmből közel egy óra arra ment rá, hogy valamelyik pulton belül dolgozó szakács-mindenes nem volt képes kb. 20 másodpercet ránkáldozni és összeállítani azt a menüt. A kiszolgálásnál az átlagot a tulajjal való beszélgetés adta:1 pont plusz 5 az 6, osztva kettővel 3.
