Barrio Budapest

Érdekesség még, hogy a közvetlen szomszédban egy másik jónevű "hajózásban utazó" étterem található, amely szintén a közelmúltban, talán tavaly nyitott. Az Audi Dining Guide étteremkalauz 2023. évi számában 83 ponttal a TOP100 magyar étterem között a 67. helyezést kapták, ami nagyon szép eredmény. A Barrio tulajdonosa az egykori belvárosi KNRDY amerikai steakhouse tulajdonosa, ahol volt szerencsénk nagyon finomakat enni, ha jól gondolom, a covid és külföldi fizetőképes turisták elmaradása sodorhatta el őket. Sajnáltuk. A terasz és a beltér is kellemes, szépen, harmonikusan kialakított. Azonban nem tudom máshogy megfogadni, kinéztek/lenéztek minket itt. Az egyébként szinte teljesen üres étteremben nem engedték, hogy oda üljünk, ahová szerettünk volna, utána is felsőbbrendű, nyegle stílusban kommunikált velünk a személyzetnek az a tagja, aki kiszolgált. Akik egyébként munkaidejük jelentékeny részét a hátsó kertben dohányzással töltötték. A komolyabb étkezéstől őszintén szólva teljesen elment a kedvünk. Pedig láttuk a hűtőben a szebbnél szebb húsokat és az étlap is rejtett izgalmas fogásokat. Ittunk egy koktélt - Fresh berry mojito 2990 Ft-ért, egy mangós Mayer házi szörpöt (2190 Ft ! ! ), valamint ettünk a desszertek közül egy csoki mousse-t erdei gyümölcsökkel (1390 Ft). A desszerttel nem lett volna baj, bár nem volt benne semmi különleges, de ebben a negatív közegben nem esett jól elfogyasztani. Nem gyakran, de volt már negatív élményem étteremben, ettől nem fogok a Dunának menni, de én a Barriot a fentiek miatt jó szívvel nem tudom ajánlani. Sajnálom.

A Barrio pálinkák közül a birset kóstoltuk, jól esett illatra, aromára felismerni benne az békéscsabai Árpád főzde nemes nedűjét, melynek forrása utólag megerősítést nyert a palack által is. A sörválaszték szűk, de korrekt, Estrella, Bakalar és Erdinger söröket kínálnak. Nem bánnánk, ha a magyar kézműves sörfőzés csúcstermékei közül is beválogatnának néhányat. Nem meglepő, hogy egy délamerikai profilú hely étlapon tartja a ceviche-t, ezt a kultikus marinált, nyers halas fogást. Mely esetében a nyersesség viszonylagos, ugyanis a citrusos marinád a főzéshez hasonló biokémiai elváltozásokat idéz elő a hal textúrájában. Itt gigantikus perui főtt-, továbbá mifelénk is honos roppanós kukoricaszemekkel, zöld korianderrel, a szokásosnál sűrűbb, izgalmas, rafinált fűszerezésű szószban tálalták a halat. Jobbhoz nem volt még szerencsém a műfajban, pedig ahol e fogást étlapon látom, biztosan megrendelem. Az eredetvédett alapanyagokból készült DOP Margherita pizza kifogástalan volt, mind a tészta, mind a feltétek tekintetében. Kitűnő volt a délamerikai konyha klasszikus előétele, az empanadas is, töltött táskáknak mondhatnánk őket. A töltelék lehet növényi, bár gyakoribbak a húsos változatok. Némi hezitálás után marhahúsosat, csirkéset és rikottásat kértünk, utóbbi helyett kukoricásat kaptunk, de nem bántuk a cserét, kiválónak bizonyult mindhárom. A mellé adott paradicsommártás fűszerezetlen és sótlan volt, ezen hamar segítettünk. A pizzához kért szurokfű és chilis olaj erősítette karakterben az egyébként üde, friss szószt. Megkóstoltunk a lepényben felszolgált spanyol véreshurkát, azt is szerettük. Desszertünk jól sikerült citromos pohárkrém volt, amit málnamártással, kekszmorzsával gazdagítottak, áfonyával és virágszirmokkal díszítettek. A kiszolgálás kedves, udvarias, bűbájos, olyannyira, hogy szóvá sem tettük az említett empanada-cserét, s amikor búcsúzáskor megkérdeztük, hogy a minden asztalhoz indításnak kivitt olajbogyó válogatás alapból jár-e, mert mi nem kaptunk, őszintén mondtuk az elnézés kérésre, hogy nem tesz semmit. A természetes, őszinte mosoly, a segítőkészség és a látható igyekezet sokkal többet számít az üdvözlő-falatnál.