Ez is igen is, meg nem is

Évekig dolgoztam egy háztömbbel arrébb, így aztán hetente-kéthetente bebotlottam ide. Nem voltak rossz emlékeim. Valaha stucchúst is kínáltak ezen a helyen, nem minden nap volt, de ha igen, jó kis kaland volt egy strucc-steaket enni. Vagy hét éve volt tulajdonosváltás, sok dolog megváltozott, de a dizájn alapjában nem. A felső meg az alsó szint két külön világ most is. Ma beugrott, hogy még soha nem ettem fent, és szinte soha nem jöttem be ide a József körút felől, hát ma kipróbáltam. Egyszál magamban vendég, szemben az egyszálmagában felszolgálóval. Nagyon retro, nagyon időgép, de ma ehhez is volt kedvem. Mit is kérhettem volna, mint nagy bécsiszeletet, a nagytányéron. A felszolgáló segített, hogy biztos arra vagyok éhes. Nyert. Nem túl soká el is készült, és igazán ízletes volt, finom, a tejfölös uborkasaláta pont illett hozzá. Evés közben sok dolgot megtudtam a kedves felszolgálótóól, mert tényleg egész jól kijöttünk egymással. Figyelmes volt és udvarias. Viszont ahhoz, hogy egy retro vendéglőben megegyek egy tál ételt egy pohár sörrel, rendkívül nyomasztónak tartok az 5.000,- forint árat. Ettem én már ennyiért máshol is, nem is egyszer, de a körülmények is mások voltak.