KIS KÍNAI NAGY BUDAPESTEN

Az itteni beírások alapján választottuk ebédre ezt a helyet, amikor már tudtuk, hogy pesti programunk majd erre a környékre hoz bennünket. Szerettünk volna valami autentikusabban kínait enni, mint az egyforma gyorsbüfék egyenízű kajái.
Beléptünk és valami éktelen hangos csattogást hallottunk a látványkonyhából. Kiderült, hogy készül a nevezetes, a hely névadója Biang biang tészta, azt veri a mester teljes erőből a konyhai pulthoz, hogy nyúljon, puhuljon a tésztaszalag. Már ezzel felkeltették az érdeklődésünket, kezdeti tetszésünket is elnyerte a hely. Kicsi a beltér, de több asztalnál is ültek kínai vendégek, ami ugyancsak bizalomkeltő, ha ők is itt esznek kínait.
A kedves fiatal pincér pillanatok alatt hozta a terjedelmes étlapot, és azon nyomban felajánlotta, hogy segít értelmezni a leírásokat, ha valamit nem értünk. Kértünk egy Biang biangot ropogós csirkével és egy Chicken shitake levest. Jókora adag volt mindkettő, de mert igazán ízletes ételek, bekebeleztük az utolsó falatig mindkettőt. Gasztronómiailag különösebben kifinomultnak nem mondanám a fogásokat, viszont valóban egészen más ízvilág, mint a kínai büfék taknyos trutyiban úszó édes savanyú, cípősz, nem cípősz ételei. Így mindenképpen érdemes volt itt egy próbát tenni. Többre azonban nem látjuk érdemesnek, mondjuk, hogy máskor is itt együnk.
Pedig, pedig lehetne ez egy nagyon dögös hely is. Az ételekben mindenképpen, de a designban is már most benne van a lehetőség. De hiába, ha az ételekből hiányzik valami kis izgalmas plusz. Hiába, hogy szépek a lámpák, érdekes az üvegfalon át látni a konyhai műveleteket, ha közben a koszos sarokban félbevágott gázcső meredezik, ha a mosdó ki tudja milyen magasban leledzik, amihez ijesztően sötét lépcsőházszerűségen kellene felmászni stb. Valahogy így, nem úgy, ahogy most van.