Biang Bisztró - Vámház körút Budapest

Valahogy van az egész helynek egy lepattantsága. Fura, hogy az idegenforgalmi főútvonalon egy elhanyagoltnak látszó étterem prosperál, de láthatóan tartja magát. Rajtam kívül egy-egy vendég elszórtan, egy lent, egy fent, az emeleten. Felmásztam én is kezet mosni a mosdóba. Pukkant, lelakott itt minden. A mosdóban brutál hugyszag van, nem bent a WC-ben, hanem már előtérben, a közös kézmosóban. Leültem a falhoz illesztett padra lent, teljesen kikopott belőle minden tömítés, belekoppantam a maradék fába. Fent mintha romkocsma lenne a plafon, de van-e olyan fogalom, hogy romkínai étterem? Az étlap szép, képes, színes, változatos, sokrétű. . . Itallap külön egy árva A/4 es lap. Választottam édes-savanyú levest, kis adagot, majd kértem - úgy rémlik - szójabab tésztás gombás fogást rákkal. A rák néha 2-300 forinttal megemeli az étel árát, itt legalább ezer vagy ezerötszázzal emelte, a fene belemet. . . nem egészen úgy nézett ki, mint a szép képen, nem egészen volt olyan finom sem. Öt darab picurka rákocska volt a szélén. Itt most 8700 forintért ebédeltem egy kisadag levest és egy másodikat, egy romkínai étteremben, felületes kiszolgálás mellett, amikor inni akartam, hiába pattogtam, nem jött oda senki, odamentem a pulthoz és emelt hangon kérdeztem, hogy hogyan kérhetnék itt inni valamit, egymásra néztek, hogy na, mi van, mondtam, hogy egy olyan mangós levet kérek, egyik benyúlt, kivette a hűtőből és csak úgy a markomba nyomta a flakont. Se pohár, semmi. Vidd a helyedre, szolgáld ki magad. Viszont a szervízdíj benne volt a számlában. . . Hát én a Wang mester konyháit imádtam, a budait is, meg a pestit is, nagy ötöst kaptak, de ez a hely egy hármas. Nem több.

Kiderült, hogy készül a nevezetes, a hely névadója Biang biang tészta, azt veri a mester teljes erőből a konyhai pulthoz, hogy nyúljon, puhuljon a tésztaszalag. Már ezzel felkeltették az érdeklődésünket, kezdeti tetszésünket is elnyerte a hely. Kicsi a beltér, de több asztalnál is ültek kínai vendégek, ami ugyancsak bizalomkeltő, ha ők is itt esznek kínait. A kedves fiatal pincér pillanatok alatt hozta a terjedelmes étlapot, és azon nyomban felajánlotta, hogy segít értelmezni a leírásokat, ha valamit nem értünk. Kértünk egy Biang biangot ropogós csirkével és egy Chicken shitake levest. Jókora adag volt mindkettő, de mert igazán ízletes ételek, bekebeleztük az utolsó falatig mindkettőt. Gasztronómiailag különösebben kifinomultnak nem mondanám a fogásokat, viszont valóban egészen más ízvilág, mint a kínai büfék taknyos trutyiban úszó édes savanyú, cípősz, nem cípősz ételei. Így mindenképpen érdemes volt itt egy próbát tenni. Többre azonban nem látjuk érdemesnek, mondjuk, hogy máskor is itt együnk. Pedig, pedig lehetne ez egy nagyon dögös hely is. Az ételekben mindenképpen, de a designban is már most benne van a lehetőség. De hiába, ha az ételekből hiányzik valami kis izgalmas plusz. Hiába, hogy szépek a lámpák, érdekes az üvegfalon át látni a konyhai műveleteket, ha közben a koszos sarokban félbevágott gázcső meredezik, ha a mosdó ki tudja milyen magasban leledzik, amihez ijesztően sötét lépcsőházszerűségen kellene felmászni stb. Valahogy így, nem úgy, ahogy most van.

Azt külön értékeltem, hogy milyen alaposan és olcsón csomagolták be az ételeket s hogy mellétettek három pár bontatlan pálcikát is, amit nem számoltak fel. Rendeltem üvegtésztasalátát, marhabelsőséget, csípős savanyúságot, szecsuáni csirkét és gyozát. Minden szuper volt s az árak sem voltak vészesek, főleg a korábbi Mandarinnal összehasonlítva. Ott ugyan fantaszikus volt a tálalás, de pár falatra egy vagyont fizettem ki. Számomra a Biang abszolút egyértelműen 5 pontos élmény volt.

Árban azért elég magasra pozicionálta be magát Wang Mester, de egyelőre úgy tűnik, van rá igény és kereslet. Nemcsak magyarok, hanem külföldiek is voltak a vendégek között. Az étterem 2 szintes, dizájnos, modern-futurisztikus, fiatalos, de azért megjelennek kínai elemek is, pl. a mosdóban a kék mintás porcelán mosdó vagy a falakon a filmplakátokon és a falfestményen. A földszinti rész egyértelműen sokkal izgalmasabb, hiszen ott rálátni az asztalokról a nyitott konyhára, a sürgölődésre, a készülő ételekre, itt nincs légkondi (vagy a konyhától nem érezni). Az emeleten sokkal több az asztal, és nagyon be van hűtve, nagyon erősen nyomják a klímát, meg lehet fagyni. A pincérek fiatal srácok, magyarok és kínaiak is vannak közöttük, elég amatőrnek tűnnek és figyelmetlenek is. Nem képzett pincérek, az egyértelműen látszik rajtuk. Elég lazák, nyeglék, főleg a kínaiak, nem tisztelettel beszélnek a vendégekkel. A fogásokat nem tudták megjegyezni, hogy melyik asztalhoz kell vinni, pedig be vannak az asztalok számozva, a levest és a batyut is összekeverték, másnak vitték ki, aztán percekkel később újra kihozta nekem a másik pincér a levest, aminek a felét már majdnem megettem addigra. Szóval amatőr, nekem nem volt idegesítő, de van olyan vendég, aki ezt egyáltalán nem veszik jó néven. A számla magyar, angol és kínai keveréknyelven készült, de könnyen átlátható. Kókusztejes csirkelevest (kis adag: 980 Ft), sült sertés baozit (töltött tészta batyu) 2 db 680 Ft és keleti salátát (980 Ft). A saláta fő összetevői lótuszgyökér és fafülgomba, sárgarépa, káposzta, elég kis adag, ami alapvetően finom lett volna, de szerintem túl volt olajozva az egész. A leves elég kis adag és az alaplé egyáltalán nem volt karakteres, vízízű volt, és alig volt benne "beltartalom". Pár kis húsdarabka és zöldség, bár azok készültségi foka megfelelő volt, nem túlfőtt. Jó pár ázsiai étteremben ettem már ilyen kókusztejes levest, szóval van elképzelésem, hogy milyennek kellene lennie. A batyuk elvileg sertéshúsos, csirkés és vegetáriánus-zöldséges töltelékkel is készülnek, de a 2 db-osban csak a sertéshúsosat lehetett kérni. Rugalmatlanok voltak. A batyu finom, a töltelék is, a szósz csípős, elegendő mennyiségű. Kértem egy pohár vizet, amit nem kaptam meg, egyszerűen elfelejtették. Mondjuk nem is számolták fel. Összességében természetesen nem lehet egy lapon emlegetni az általános kínai gyorsbüfékkel, a fogások, az alapanyagok, az elkészítés is egy egészen más dimenzió. Ugyanakkor az elvárásaimhoz képest nekem a 2. Biang is csalódás volt, ahogy az 1. is.

Az ételek tényleg egyediek, bár a marhahúsleves inkább érdekes, mint finom volt, teljesen más ízvilág, mint a szokásos kínai éttermeké. Az árszínvonal is más, háromszor annyit fizettünk, mint a szokásos kínai menüt áruló közeli TAO-ban. A kiszolgálás precíz, magyarul jól beszélő kínai fiatalembert szolgált ki, megfelelően tájékoztatott az ételekről. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, új ízeket ismerni meg.