Üröm az örömben

A Dining City Hét keretében jártam az étteremben. Az étterem nevét már sok évvel ezelőtt megismertem, mivel az egyik régi kollégám istenítette a Biarritz-ot. Szerencsés az elhelyezkedése, a Dunához, Parlamenthez közeli helyen, a 2-es villamos vonalán található.
Már mások is észrevételezték előttem, s én is egyetértek velük, hogy a belső tér eléggé jellegtelen, túlságosan minimalista, aminek az a következménye, hogy személytelen, sivár, nem hívogató, nem barátságos a hely. Pici a tér, az asztalok elég közel vannak egymáshoz, nincs intimitás. Ráadásul a bejárati ajtó nem jól csukódik, a vendégek olykor nyitva felejtik, s ilyenkor zúdul be a hideg az utcáról.
Az ételek árban igencsak belvárosiak, véleményem szerint túlárazott az étterem. Az ételek ízre ugyanis meglehetősen átlagosak. Azt nem vitatom, hogy jó minőségű alapanyagokból dolgoznak, de a konyha közel sem tökéletes, kisebb-nagyobb hibák tapasztalhatóak mindegyik ételnél, amit ettünk.
Az előétel házi füstölt kacsamáj, vöröshagyma lekvárral parányi adag, és a lekvár borzasztó édes lett, a hagymát nem is érezni rajta. A máj ellenben omlós, hihetetlenül puha, krémes. A főétel grillezett lazacfilé bazsalikom-pestós linguine-nel (hosszútészta), aszalt paradicsommal és parmezánnal. Nos ez utóbbit nem lehetett sem látni, sem érezni, a tészta állagra jó lett volna, de kihűlt, alig langyos volt, a lazac viszont frissen sült, a teteje szépen megsült, azonban összességében száraz volt. A főétel mennyisége megfelelő volt. A desszert tonkababos csokoládé mousse mangópürével szintén vegyes képet mutatott. A mousse finom, tömény, laktató, s talán egy árnyalatnyival édesebb volt a kelleténél, a mangópüré azonban a tányér alján tized-milliméternyi felület (tkp. egy rákenés a tányérra) volt csupán, értelmezhetetlen. Pozitívum, hogy lehet kapni szódát, itt nem erőltetik az agyonárazott szénsavas cola és társai jellegű italokat az emberre.
Még egy negatívum: egy nagy asztaltársasággal a tulajdonos ünnepelt, aki igen hangos, zavaróan harsány volt, gyakorlatilag az ő hangja uralta be az egész teret. Nincs azzal semmi gond, ha a tulaj büszke a "művére", sőt szerintem pozitívum, hogy a saját éttermébe hívja meg a partnereit, de ezt egy kicsit visszafogottabban kéne megtenni, a többi vendég nyugalma érdekében, hiszen nem zártkörű rendezvényről volt szó. A kiszolgálás gyors, pörgős volt, de személytelen. Az étlapon szereplő ételekben van kreativitás, újító szándék, de a megvalósításon még lehet csiszolni.