Mai menet

Volt egy-két rossz tapasztalatom velük az elmúlt időszakban, de egyikből sem lett evés, csak buta hozzáállás miatt nem maradtam náluk. Ez mondjuk nem az angoltudás miatt volt, amit itt, úgy látszik, van, aki nehezményez, hanem bizonyos rugalmatlanság miatt. De azért ma megint bepróbálkoztam, mert nem rossz a falat itt, csak el kell odáig jutni. Hát Istenem, itt nem beszélnek magyarul, van ilyen, máshol is van, de azt hittem, ezen már túltettük magunkat. Nem kínaiul beszélnek, nem japánul, hanem angolul. És ezt valamilyen szinten a világ összes országában elvárják tőlünk, meg mi is elvárjuk másoktól. Valamilyen megegyezéses formában csak kell értekeznünk a többi emberrel is, nem? Szóval, a fogadtatás nem túl lelkes, inkább gépies. Pedig én voltam A vendég, nem is volt rajtam kívül senki. A lány hozta az étlapot, én kiválasztottam az alapot, esetünkben üvegtészta volt, nem köntörfalaztam, hanem mutattam, hogy a négyes számú tétel lesz az, rákot (garnéla) kértem hozzá feltétnek, mutattam is, mondtam is, el is ismételtük. Ezen felül sült hagymát, meg némi fokhagymát is kértem, öntet formájában. Elismételtük, stimmelt. Nem vártam sokáig, percek múlva meg is kaptam, rendben. Evőeszköz csillog-villog, asztalok tiszták, szalvéta bőségesen. Kis beszámozott asztalkák vannak, ott várja az ember a neki járó táplálékot. Finom volt, semmi különös azon felül, kedvvel ettem, fizetésnél az elemózsiám ára 3770 forint lett, a szervízdíj meg 452. Nem volt egy rossz ebéd, inkább jónak mondható, ajánlható is.