Távolsági ebéd

Nyilván a legtöbb átlagpolgárba időnként villámként csap bele az érzés, hogy na, de jó lenne egy kis kenguruhúst enni! Kitörni a hétköznapok szürke börtönéből, a disznó, a csirke, a marhahús monoton darálójából, és szárnyaltatni a lelket meg az ízlelőbimbókat, egzotikus másságot keresni, lerázni az egyhangúság béklyóját! Ezt az orvosi szakirodalom heveny kengurítisznek nevezi, a palócok meg azt hiszem a kengurálás szót használják. Na, de hol kapsz kengurut? Hát, nincs minden pékségben, az biztos! Keresel, kutatsz, és nehogy már el kelljen utazni a világ túlsó felére, van itt is, a Török Flóris utcában. Hogy ne utazzak hiába, persze, hogy odaszóltam telefonon a hely miatt, de megnyugtattak, hogy lesz. Kb. ebédidő végére értem oda, és kb. teltház is volt. Viszont, mire végeztem az ebéddel, már csak én voltam egyedül. A hely egy western ivót szimulál, láttunk már pár ilyent az országban, hát ugyebár steak.. az mindig valami tehenek meg cowboyt jelent a köztudatnak. Kengurut nem annyira. Van viszont zebra is meg bölény, de most kengurura utaztam direkt, Kérdésemre, hogy milyen köretet együnk hozzá, milyen szószt tegyünk még mellé, határozatlan válaszokat kaptam, nem akart a felszolgáló annyira belefolyni a felszolgálásba, meg az interaktív vendég-pincér viszonyba. De nem panaszkodom, tényleg! Mert jó a felszolgálás, és, miután megállapodtunk, hogy héjas burgonya lesz itt tejföllel, pirított hagymával, meg valami boros-gombás mártás, azután már sínen is volt a dolog. És meglepően hamar elkészült! Jött is szépen, és pedig vígan szétlakmároztam a vágyamat, azaz kiéltem rendesen. Mikor megettem, már csak egy Krusovice hiányzott, ami csatlakozott is hamar a leküldött kenguruhoz, hogy ő is jobban érezze magát. Tudom, hogy nem olcsó a kenguru, de nem is eszem minden nap erszényes emlőst. És ettem én már a közelmúltban marhahúsból ennél drágábbat is, nem is kiemelkedő helyen. Egyébként meg nagyon meg voltam elégedve, a 12% szervízdíj meg bele van építve a számlába.