Örülnék, ha megmaradna, de sajnos ritkán látok bent embert. Van vagy két hete, hogy benéztem ide, de annyira bosszantott, hogy a 990 forintos alapjáratú kolbász nem kapható, hogy kifordultam, nem akartam csirkéset kérni, az egyrészt drágább (1290), másrészt nem rajongok érte, a gombás meg a gorgonzolás 1500 volt, azt sokallottam. A minap arra járva ismét benéztünk egy kedves kulináris kalandtársammal, megegyeztünk, hogy elosztunk ketten egy hiper-hotdogot, ahogy nevezni szoktam ezeket az extra minőségű szendvicseket. A csirkés volt a legolcsóbb, a 990 forintost le is vették a étlapról. Úgyhogy rendeltünk csirkést. A kolbász és a zsemle nagyon jó volt, az ízesítő szósztól nem voltam oda, a Töltő messze jobb ebben. A kiszolgáló kommunikatív, de azért nem mindig találja meg az adekvát reakciót. Amikor társam azt mondta jóindulatúan, hogy mi majd jó hírét visszük a helynek, egy szóval sem mondta, hogy köszönöm, sőt, mintha kicsit elhúzta volna a száját, azt üzenve, hogy „áh, az úgysem sokat számít. ” Elemi udvariatlanság ez, ugyebár. No mindegy, a hely nem rossz, szerettük az egyszerűséget is, tartanak vagy 5 féle kolbászt szendvicsben és spanyol sört. Meg némi üdítőt. De ez kevés lesz a megmaradáshoz, különösen, ha az ösztönös, vélhetően nem rosszindulatú arroganciát is hozzátesszük.
