Mexikkantani egyet

Már kinéztem magamnak párszor, újpesti színházi előadások után itt trappol az ember hazafelé, aztán mindig csak mondtam, hogy na, egyszer már be kéne nézni ide is! Ma jött el az ideje. Kis túra a Megyeri hídhoz, aztán hazafelé Újpest-Városközpont. Az étterem majdnem üres volt, egy fiatal nő lapult a belső teremben az árnyékban, de egyébként szabad volt a pálya. És kedvesen fogadtak. A lány is a pultban, meg a fiú is köszönt, persze, lehet, bármit, bárhová üljek. Étlap jön, bogarászok benne, aztán kitalálom, hogy fajitas lesz ebből, méghozzá marhahússal. Térülés-fordulás, kimegyek kezet mosni, és nemsokára nagy sercegéssel, a sült ételek sistergő rotyogásával frissen érkezik is a fogás. Mellé három tortilla kőimitátor-edényben, meg a szószok, az avocado, a babpüré, paradicsom, sajt, tejföl, ilyenek... az ember elszórakozik, amíg mindent összeken mindennel, közben alaposan jól is laktam. Nagyon finom volt. Kedvesen érdeklődtek, hogy megfelel-e, hogy ízlik? A végén kértem még egy jó adag feketeribizlis limonádét, és minden rendben is volt. A hely barátságos, az étel, a kiszolgálás nagyon jó, a romkocsmás-autentikus vonal épp annyi, amennyi nem zavaró. Legyen ötös, jó szívvel. A szervízdíj a számlában van.