Egy szendvics

Megrendeltem a jegyet a Művészbe, de ilyenkor fél órával korábban érte kell menni, különben elvélész. Nos, kb, háromnegyed órával korábban odaértem, megvettem a jegyet, van még 40 perc, bekapnék film előtt egy szendvicset. Film alatt civilizált ember nem eszik, mi sem undorítóbb, mint hogy befizetsz súlyos pénzeket egy filmre, és körülötted zabot hersegő lovak ménese ropogtat hangosan a film nézése közben. Tehát elsétáltam a körúton, hogy ennék egy szendvicset. Ilyenkor jól jött volna egy pékség, egy szalámis zsemle, egy tarjás falat, vagy valami. De nem jött. Csak sörözők voltak, aztán eljutottam a Podmaniczky sarkára, és ott guggolt ez a bisztró. Hát én nem megyek tovább, itt eszem valamit és kész. A lány a pultban kedves volt, mit kérek, nézzük csak... valamit, ami gyorsan elkészül. Ránéztem a táblára, és mondtam, hogy sonkás tojásosat, ne cifrázzuk, jó lesz az. És el is készült, nem is sokára, nem kis szendvics, hanem egy lónagy étel, hamburger méretben, jó szaftosan, maszatosan, azt kezdtem el enni. Magánvéleményem az, hogy a ham and eggs úgy jó, ahogy van, sült sonka, sült tojás, piritós, nem kell ahhoz már semmi fűféle, de itt azért volt benne még másfajta töltelék is, nem mondom, hogy rossz volt, de nem is volt ettől jobb. Ez nem a bolt vagy a szendvics baja, hanem az enyém. De megettem, aztán tettem pár tánclépést a lány előtt, kérvén, hogy nézze meg, hogy nem maradtam-e maszatos, tojásos ételnél különösen gyakran előfordul, ugyebár szakállas vagyok. De megnyugtatott, hogy nem. A bacon & egg 1990 forint volt, az üdítőm Funky Forest, az meg 790. Tulajdonképpen a célnak megfelelt, hamar megvolt, kényelmesen visszasétáltam a moziba.