Míg a szomszédos Grundban már sem az udvaron, sem a benti részekben nem tudtunk szabad helyet foglalni, és a szemben lévő Kompót terasza is tele volt, addig itt alig lézengtek. A kiszolgálás gyenge lábakon mozog, esetleges, 2-szer is mi mentünk el a pulthoz rendelni, mert senki nem jött az asztalunkhoz, pedig ahogy az elején írtam, nem voltak leterhelve vagy elfoglalva a többi vendég kiszolgálásával. Amúgy ezt nem vették zokon az ifjú alkalmazottak, kedvesen mosolyogtak ránk. Csapolt sörben csak 2 féle, Soproni (540/700 Ft) és Heineken volt, amitől nem ájultak el a sörkedvelő társak, üvegesben Krusovice, Edelweiss, majd kiderült, hogy vannak kézműves sörök is, bár nem reklámozzák őket (990 Ft-os egységáron Rothbeer Pyrománia, Fóti narancsos gyömbérsör, Fóti Zwickl, Szent András meggyes, Horizont japán búza). Jégert ittunk, amit a mélyhűtőből vettek elő és a poharak is profin jégesre voltak hűtve. A dekoráció megmagyarázza a "Rock"-ot a hely nevében, a falon klasszikus bakelit lemezek főleg a 70-80-as évek rockzenei világából (AC/DC volt talán a hozzánk legközelebb álló), valamint felettük egy sor gitár volt végiglógatva. Viszont a hangulat mégsem állt össze teljesen, mert olyan volt az egész, mintha csak színpadi kellékek lettek volna, a helynek nincs lelke, szívóereje. A gitárok például annyira újnak tűntek, mintha soha nem játszott volna még rajtuk senki (mivel csak dekoráció. . . ). A néhol bántóan erős neonfény csíkokat és a stroboszkóp fényeket nem kéne erőltetni. A zenei felhozatal, ami szólt, illeszkedett a bakelitekhez, ebből a korszakból és irányzatból válogattak. A pult fölötti kiírás alapján a kávé elég drága, a rövideket nem tudom, mert nem én fizettem. Ételfronton a pultban elég vonzó kinézetű tortácskákat láttam, valamint kevésbé felcsigázó, előre csomagolt szendvicseket, olyanformákat, mint amilyeneket a benzinkutaknál lehet kapni az autópálya mellett.
