FAGYI-CSALÓDÁS

Jó hogy van a Westendben, mondjuk így, útközben egy kávézó, mert elvándorolni némi frissítőért egészen hátra a nagy etetőhelyig, túl messze lenne. Mi is ezt választottuk hát. A párom kért egy cappucinot és vizeket mindkettőnknek. A kávét szokásosan átlagosnak minősítette, semmi különös. Majd amikor a boltjárástól kimerülve visszamentem, gondoltam, kényeztetésül eszem egy kis fagyit. A gyors és készséges kiszolgáló fiatalember hozta is kehelyben a két gombócot: egy pisztáciás mascarponét és egy kókuszos Bountynót. Miközben kanalaztam, éppen ráláttam a táblára, miszerint itt kézműves fagylaltot mérnek. Nem tudom, mit jelent ez pontosan, de ez a fagyi nem volt jó minőségű semmiképpen. Gyakorlatilag csak nagyon édes íze volt mindkettőnek, más nem. A pisztácia és a csokoládé csak öntetként szerepel a tégelynyi masszán, nem ízesítőként. Ráadásul némi poros állaga is volt a fagyinak, talán porból kézműveskedték össze. A párom szerint én vagyok a naiv, miért gondoltam, hogy egy ilyen helyen jó a fagyi. De már miért ne lehetne? A boltokban például újabban kitűnő, magyar gyártmányú jégkrémeket lehet venni. Akkor ide nem érhetne el az igényes termékfejlesztés? Mert ez így gyenge, még akkor is, ha csak 1456 forintba került a 12 százalékos szervizdíjjal!