Együnk perzsául!

Van ilyen jó szokás, hogy jó haverral oda-vissza meghívogatjuk egymást néha, ez egy ilyen nap volt, a helyet ő találta, én meg azonnal bele is egyeztem. Na, nem egy fényűző hely, de nem kell mindig fényt űzni. Olyan kis pincehelyiség a belvárosban, könnyen megközelíthető helyen, fura, de nem emlékszem rá, hogy valaha ettem itt vagy sem. De inkább nem. Egy fiatalabb férfié a hely, a felszolgáló egy idősebb hölgy, rá is bíztuk, hogy hozzon amit tud vagy akar. Mit játssza meg az ember a fejét, hogy ő aztán tudja, érti, mitől döglik a légy Iránban. Bár a haver, akivel ettünk, volt Iránban, jó emlékei vannak, de ő sem tudott valami nagyot kalauzolni a kaják között. Így aztán kaptunk bemelegítőnek két forró teát, valami kis virágokkal díszített cukorral, előételnek meg valami sülthagymás-tejfölös-uborkás cuccot. Azt elkenegettük a kapott kis lakos pékvalamin, de elég laktatós, megálljt kellett parancsolni magunknak, mert jöttek aztán a bárányok így is, meg úgy is. Az egyik inkább olyan pörköltféle volt. Jól össze lehet keverni a rizst vajjal, azután az egészet együtt a vajas rizzsel. Így aztán mindenből ettünk, amíg jólesett. A végén nagy jóllakás, erre ittuk a pohár diughot. Sós is, mentás is. Szóval, tényleg autentikusak az ízek. Mondom, mit ettünk: Kaskobademjan 3400 Ft, Mastkhiar 1800, Darbari Kebab 8100, Qeymeh -Bademjoun 5200, Dough 2000, Sholezard 2000... jaj, kifelejtettem a desszertemet, mandulás-rizses finomság, az is benne van. Hát ilyen volt. Nagyon jó vacsora. Az előtérben iráni könyvesbolt is van, meg ajándéktárgyak is kaphatók.