Darband Perzsa Étterem Budapest

De inkább nem. Egy fiatalabb férfié a hely, a felszolgáló egy idősebb hölgy, rá is bíztuk, hogy hozzon amit tud vagy akar. Mit játssza meg az ember a fejét, hogy ő aztán tudja, érti, mitől döglik a légy Iránban. Bár a haver, akivel ettünk, volt Iránban, jó emlékei vannak, de ő sem tudott valami nagyot kalauzolni a kaják között. Így aztán kaptunk bemelegítőnek két forró teát, valami kis virágokkal díszített cukorral, előételnek meg valami sülthagymás-tejfölös-uborkás cuccot. Azt elkenegettük a kapott kis lakos pékvalamin, de elég laktatós, megálljt kellett parancsolni magunknak, mert jöttek aztán a bárányok így is, meg úgy is. Az egyik inkább olyan pörköltféle volt. Jól össze lehet keverni a rizst vajjal, azután az egészet együtt a vajas rizzsel. Így aztán mindenből ettünk, amíg jólesett. A végén nagy jóllakás, erre ittuk a pohár diughot. Sós is, mentás is. Szóval, tényleg autentikusak az ízek. Mondom, mit ettünk: Kaskobademjan 3400 Ft, Mastkhiar 1800, Darbari Kebab 8100, Qeymeh -Bademjoun 5200, Dough 2000, Sholezard 2000. . . jaj, kifelejtettem a desszertemet, mandulás-rizses finomság, az is benne van. Hát ilyen volt. Nagyon jó vacsora. Az előtérben iráni könyvesbolt is van, meg ajándéktárgyak is kaphatók.

Meleg padlizsánkrémet ettem pitával előételnek, feleségem árpalevest választott, majd a fele részben bárány, fele részben borjú kebab következett, feleségem gránátalmában érlelt csirkemellet evett. Mindegyik étel nagyob finom volt, a libanoni vagy szír éttermekre emlékeztetett az ízvilág. Alkoholos ital nem kapható, maradt az alkoholmentes sör. A pincehelyiséget igyekeztek kicsit feldobni, mérsékelt sikerrel, a hangulatért azonban az alacsony árak kárpótolnak, 15000 Ft körül fizettünk szervizdíjjal együtt, ennyi pénzért egyetlen arab vagy indiai étteremben sem tudtunk volna megvacsorázni ketten, főleg ilyen minőségben és tartalommal.

Egyszerű a berendezés, az egyetlen különlegesség talán az, hogy az asztalok lapja színes kék mintás csempés. Meglepően sokan vannak a vendégek, az ebéd végére az összes asztal megtelt. Főleg külföldiek, irániak, de páran magyarok is érkeztek, vagy legalábbis magyarul is beszéltek. Az étlap nem hosszú, kizárólag tradicionális perzsa ételek szerepelnek rajta, amely többé-kevésbé az arab és török konyhához hasonlatos. Marha-, bárány- és csirkehúsos ételek, keleti fűszerekkel, zöldségekkel, különösen népszerű a kebab. A húsos főételek ára körettel együtt 3000 Ft körül alakul. Ebédmenüt nem kínálnak. A Jujeh Torsh névre hallgató csirke kebabot választottam savanykás gránátalma szósszal sáfrányos rizzsel (2800 Ft), mellé kardamomos fekete teát (400 Ft/csésze, 800 Ft/kancsó). Nagy adag ételek (a felét el is csomagoltattam), erős, de kellemes, karakteres fűszerezés, az ízekben az ezeregy éjszaka hangulata sejlik fel. Nagyon ízlett az étel, mást is szívesen kipróbálnék még itt. A szakács és a tulajdonos perzsa, az egyik pincérhölgy magyar. Tőle tudtam meg, hogy éppen ottjártamkor ünnepelték a téli napfordulót, azaz a Shab-e Yalda-t, avagy a Yalda-éjszakát, ami egy több évezredes tradicionális ősi eredetű ünnep náluk, amely a Mithras-kultuszhoz és a zoroasztriánus valláshoz köthető. Ilyenkor a baráti társaságok, nagycsaládok összejönnek és együtt esznek. Az ünnephez kapcsolódó gyümölcsök a gránátalma, mandula, görögdinnye, szárított gyümölcsök, magvak. Az előtérben lévő asztalon is éppen ezeket a gyümölcsöket láttam. Érdekes, hogy én is egy gránátalmás ételt választottam ösztönösen.