Indiai ízek

Indiai vendéget vinni Pesten egy indiai étterembe - izgalmas feladat. A Delhi Darbarral már többször is sikert arattunk, miközben drágább és divatosabb, jobb sajtóval rendelkező éttermek hullottak ki a rostán.

A mostani pincér is kedves, mint eddig mindegyik. Vagy nagy a fluktuáció, vagy mi járunk ide túl ritkán, de még kétszer nem találkoztunk ugyanazzal a személyzettel. Új lehet a szakács is, indiai vendégünk szerint alighanem gudzsaráti, mert az ő konyhájukra jellemző, hogy minden picit édeskés. Nekem a bárányraguból annyira nem hiányzott volna a cukor, de szerencsére tényleg csak egy leheletnyi van benne, az enyhén csípős íz dominál. A csirke korma már jóval édesebb, nem ízlik annyira, pedig az egyik kedvenc indiai ételem.
Két húsos és három hústalan ételt rendelünk, persze mindenki mindent megkóstol, kivéve az egyetlen vega vendéget, aki már megint rosszul jár, mert szokás szerint elesszük előle a finom zöldséges fogásokat. :)
Csak egy adag rizst kérünk, de az sem fogy el, mert inkább a változatos és jobbnál jobb kenyerekkel tunkoljuk a finom mártásokat. Én a legegyszerűbbet, a teljes kiőrlésű rotit szeretem legjobban, de van fehér, lángosszerű, vajas, fokhagymás, még hagymával töltött vékony lepényke is.

Majd' elfeledkeztem a kimaradhatatlan előételről, pedig minden alkalommal megállapítjuk, hogy az az étkezés csúcspontja. A csicseriborsólisztbe forgatott, sült hagymakarikák és egyéb zöldségek egyszerűen csodálatosak. Csípős, mentás joghurttal tálalják, és minden alkalommal megfogadjuk, legközelebb semmi mást nem rendelünk, csak ebből egy halommal. (Persze mindig elcsábít az étlap…)

A tisztaság kifogástalan, a berendezés … jópofa. Indiát idéző kellékek, képek, babák, Ganésa szobor, ahogy illik. Az edénykékről, amiben az ételeket tálalják, nem tudjuk eldönteni, hogy közel-keleti vagy inkább kínai, de végül is mindegy. „Valami egzotikus.”
Az árak elfogadhatóak, és kellemes meglepetés, hogy a netes asztalfoglalás miatt 10 % árengedményt kapunk.