Ma meg így jártam

Na, - szóltam magamhoz – akkor ma legyen az Eker! Vendégcsendes délután, ilyenkor megyek inkább, mert ha fotót csinálnék magam után, ne kelljen már annyi embert körbekérdezni, hogy mit szól hozzá… most is ezzel nyitottam, a pult elején. Lány tanácstalan, a férfihez utal, akit újra megkérdezek, mondom, hogy hová, meg miért… persze, mondta, nyugodtan fotózzak, tegyem kedvemre… közben megbeszéltük a gyros tálat is, vegyesen, borjúval és csirkével, minden mehet bele, na, és persze legyen törökrizs… tzatzikimet is kikérem. Egy-két fotó, vigyorgás, sorolok tovább… A sor végén a pénztárosnő olyan barátságtalanul vetett véget fényképezési kedvemnek, hiába hivatkoztam arra, hogy megkérdeztem, megengedték, hogy teljesen elment a kedvem az egésztől. Meg egy kicsit az étvágyam is. És láttam már ezt az arcot, máshol. Itt, a környéken, és ugyanilyen barátságtalan és kellemetlen volt akkor is, csak másik üzletben. Lehet, hogy ez a küldetése. Én meg nem jövök többet ide, bár a gyrostál kifejezetten jó volt.