A magyar sörforradalom alapintézménye

Bő két év fél éve írtam az Élesztőtől, el is tűnt már a szem elől a rejtett dimenzióba az élménybeszámolóm, amit egyébként nem bánok, hiszen azóta árnyalódott a kép.
Egyrészt megkeresett az egyik tulajdonos a FB-on egy nagyon udvarias levélben, melyben érdeklődött, hogy mi nem felelt meg, s mikor jártam náluk s biztosított arról, hogy odafigyelnek arra, hogy jó legyen a kiszolgálás, másrészt azóta évente ellátogattam az Élesztőbe, minimum három ízben jártam ott azóta, ha nem négyszer s a kiszolgálás határozottan javult. Nem azt mondom, hogy most ultrakedvesek lennének a csaposok, de hát amilyen teher van rajtuk, ezt nem is várom el.
A sörválaszték továbbra is első osztályú, van vagy húsz csapjuk és mindig lehet olyat találni, ha az ember fél évig nem néz feléjük, ami újdonság és érdekesség.
Azt talán mondani sem kell, hogy a sör itt nem romlik meg csapon, ellentétben a Felnivel. Itt soha nem volt probléma a csapolt nedű frissességével.
Az is jó dolog, hogy az Élesztő mellett működnek az intézményhez köthető, de külön üzletvezetésű egységek pl. a Fej Tor Potroh, ahol egészen jól lehet enni, s be lehet vinni, sőt tanácsos bevinni az Élesztőben vásárolt sört az étel mellé.
Úgyhogy mi mást mondjunk: csak így tovább!