A fagylalt az nagyon

Arról volt szó, hogy valami kis családi találkozót tartunk, unokák vidékről vonattal, menyem választott valami helyet, jé, éppen a pályaudvar mellett, hogy ez egy jó fagyis hely, mondtam, hogy biztosan az, hát odasétáltunk, hogy kedvünket ls tölcsérünket töltsük. Bárhogy is van, szombat délután, nem csak nekünk, másoknak is, meleg is van, emberek ráérnek, hát jönnek a jó fagylaltra, sorban is állnak a járdán. Olyan aztán végképp nem volt, hogy hatan leüljünk egy asztalhoz, mert ilyen éppen nincs. Hát akkor sorállás, állva evés. Viszont a fagylalt, az egészen magával ragadó! Még mindig. Mindenki kért ilyent-olyant, én három gombóccal kértem pohárba, de itt nem gombóc van, hanem súlyra adják, hát akkor háromféle ízt, mégpedig mangót, feketeribizlit, sárgadinnyét. Aztán csak kanalazgattam meg élveztem az életet. Meg a többiek is. Mindez (meg nem mondom, hány gombóc) meg a gyerekeknek a színes rolettik is, 8590 Ft volt. De hát ezért hatan ettünk jelentős mennyiségű fagylaltot, minőségi helyen. Na jó, utcán inkább, nem bent terpeszkedve, de akkor is, itt a minőség a fagylaltot jelenti, a többi körülmény utána jön csak.