Este11 Budapest

Mondjuk, az is igaz, többségében fiatalok járnak ide, akik még nem botorkálnak, vagy ha mégis elcsúsznának, gyorsan felpattannak, csak megrázzák magukat, és mennek is tovább nevetve (személyes élmény alapján, persze nem biztos, hogy mindenkivel ilyen szerencsésen esik meg egy esés. . . ). Betérve kicsit kaotikus volt a hely, legalábbis amikor én először jártam itt, forgattam a fejem, mi merre, ki hová, mik is itt a játékszabályok. Sokan csak úgy téblábolva álldogáltak, egyesektől a bárpultot sem lehetett megközelíteni, pedig mint kiderült, csak azért álltak ott, mert nem találtak szabad asztalt és nem rendelni szerettek volna. Szóval leleményesen meg kell találni, hogy a több fős személyzetből ki az, aki éppen felszabadult és még hajlandó is kiszolgálni. Az egyik fiúnak például nem volt ehhez kedve, ezért a szemkontaktust kerülve inkább elkezdett poharakat pakolászni. Egy fiatal lány szolgált ki bennünket, ő is olyan kedvetlen volt. A zene, ami szól, változó, nekem inkább nem jött be, mint igen. Kötelező szervizdíj 10%, amit nem tudom, mire is fizettünk itt, hiszen nincs asztalszerviz, mi szolgáltuk ki magunkat, a pulttól mi vittük el az italokat, és asztalt is mindenki magának vadászott. Tényleg, itt szó szerint vadászni kell a szabad asztalra. A Latte macchiato nem volt drága, kötelező szervizdíjjal együtt 850 Ft, cserébe nem volt egy nagy szám. A koktélok népszerűek, a signature koktélok ára 3400-3700 Ft között mozog. A másik sláger az Aperol, 2050 Ft-ért, mi is dobtunk magunkba egyet. Az étlapon egyszerűbb bisztrós ételek vannak, burger, BBQ csirkeszárny, pulled pork, jellemzően 4000 Ft felett.

A pultosok nem nagyon érnek rá, ácsorogtunk egy darabig, senki nem szólt hozzánk, átmentünk a túlsó végére, mert ott szemmel láthatóan két lány unatkozott, de mire odaértünk, azt mondták, hogy nem, nem, itt nem lehet kérni semmit. Így aztán középre próbálkoztunk. És ekkor egy fiú elfogadta a kérésünk, hogy sok pénzt szeretnénk itt adni és ezért cserébe kapni szeretnénk valamit, felvette a rendelést, a kétszemélyes tálat kértük 5700 forintért (tál? Milyen tál, dehogy, egy papírdoboz 5700 forintért), feleségem egy uborkás limonádét kért, erre a gyerek azzal a mindenre használatos kezével belenyúlt az uborkák közé csak úgy, meg a citromok közé is csak úgy, szóval a létező legunhigiénikusabban tépkedte bele a zöldséget, megsodorta az ujjacskáival az egyik uborkát, meg megfogta az összes koszos mancsával a poharat a szájánál fogva. . . szóval. . . pffff. . . . és ezért még fizetsz is, sok pénzt. Kapsz kütyüt, ami majd füttyent neked, mint a kutyának, ha kész a kaja az etetődben. A konyha komótosan lassan dolgozik. Állítólag nem bírják ezt a sok hülye vendéget. Elég sokára szólt a kutyasíp, odaügettem, aztán kérdeztem, hogy ok, de mivel együk ezt meg? Hát van ott valami tartóban villa. És volt is, szalvéta már nem annyira. De kés sem. A sült odalast meg szárnyat nem lehet felvágni? Hát ők nem tudják, nem. . . egyem, ahogy akarom. Ezzel a hendikeppel indult a barátkozás a hellyel, aztán később még kértem egy kicsi üveg Heinekent is, de az étel nem volt rossz. A krumpli. . az nagyon száraz volt és kemény, sehogy sem lehetett a villát belebökni. Nos, kipróbáltuk a helyet, nem látom okát, hogy újra idejöjjek. Valahogy nem értünk van.