Mi jutott ma

Nézem itt... mikor írtam én utoljára a Fadruszról? Évekkel ezelőtt. Abszolút igazságtalan, állandóan idejárok, néha még családi bulikra is innen rendelem a sütiket, meg főleg a nagyobb találkozókra a felséges mandulás ropogóst! Az istenek eledele! Szóval, ma úgy jutottam ide, hogy folyt a nyakamba az izzadtság, eső előtti nedves légnyomás, nyomasztó trópus, és úgy kiszáradtam, hogy csak na. Igyunk a Fadrusz sörözőben egy sört! De zárva volt, kint a tábla, hogy zártkörű rendezvény. Akkor a Fadrusz cukrászdában legalább egy kis lé,... elmegyek az ajtó előtt, viccesen hátralépek, bent már vigyor van, látják, hogy jövök, én meg bepanaszolom, hogy szomjan halok. Tessék víz... Víz? Hová kerültem? Sivatagban oázis? Itt nincs más lé.. De fagylalt van! És akkor benyomtak helyben egy-egy gombóc erdei gyümölcsöt, málnát és citromot pohárban. És amikor végeztem, mutogattam siváran a poharat, hogy még, még, még. nincs már, elfogyott. Biztos lyukas a pohár - szánakoztak rajtam. Így aztán még további citrom és erdei gyümölcs került az életmentő kisköcsögbe. Közben bejött egy anyuka a gyerekével, és nekiállt valami görög drámát előadni.. a pici helyiségben csak két szék van, az egyiken én ültem és kentem a számba a fagylaltot. A dráma meg így hangzott: - Hát látod, kisfiam, ülnek a széken.. nem férünk oda... így hát nincs mit tenni, nem baj, elmegyünk valahová a környékre, leülünk földre, vagy valahová... mert itt nem lehet... végighallgattam, aztán anélkül, hogy megtapsoltam volna, újra elismételte az egész szózatot, csak most panaszosabban, egy haldokló hellén királynő stílusában... így aztán felálltam szó nélkül, meg mutogatás nélkül átadtam a helyet, és állva fagyiztam tovább a csomagjaimmal együtt. A fagyi nagyon fimon, a sütik is azok, bár most nem ettem.