Elbaltázott ötlet volt

Jövök tegnap a Margitsziget feljáróján a híd felé, aztán a fene tudja, milyen ötlet, hát nyár van, igyunk egy sört, ott egy sörpult... így aztán betértem. Közben meg még az is megfordult a fejemben, hogy hát lángos... miért, mikor ettem én utoljára lángost? Hol van az már... de ez meg egy ilyen idegenforgalmi magyarosch hely. Itt akarok lángost enni? Főhülye! Szóval így becéztem magam, amíg odaértem. A lány a (z egyik) pultnál roppant barátságtalan volt. Tiszta utálattal válaszolt a kérdéseimre, rögtön érdeklődtem, hogy fáradt, vagy csak utálja a munkáját? Erre még ingerültebb lett persze. Szóval kértem sajtos-tejfölös lángost, meg pohár Pilsner sört is, miután kioktatódtam, hogy mindent itt kell kérni és itt kell fizetni, nála. Az ember ilyen mazochista néha. A másik pultban készül a lángos, egy fekete fejkendős, tömény ellenszenvet sugárzó figura a tettleg mester, kikönyörögtem, hogy a sörömet majd csak a lángos után kérhessem, kaptam fütyülő jeladót és vártam az áldásra hívó jelre. Egyszer aztán zenélt az izé, figyeltem, ahogy a fütyi nem odateszi, hanem egy megvető mozdulattal odavágja (ide durvább szót helyettesíts be a tárgyilagosság kedvéért), aztán például egy szláv családnak is így adja ki, e szavak kíséretében, hogy höööö! Én elvittem az enyémet, szalvétát is kunyeráltam hozzá előrelátóan, a rovarok azok maguktól jöttek a kajára, minden kérés, rendelés nélkül, térítésmentesen és a port is szívesen kavarta bele a tejfölbe a tegnapi erős szél. Jó étvágyat! mondtam magamnak. A lángos egyébként annyira hideg volt, hogy sehogy sem olvadt rá semmiféle sajt. Elnyammogtam, és szidtam saját felmenőimet is. Pedig nem tehetnek róla. Majd kikértem a söröm, műanyag pohárkában kaptam, egy szemet sem volt friss, hideg vagy finom, de hát mit akarok én itt, hülye koszos, megtévedt öreg? Amúgy ez a lángos-sör tapasztalat kb. 4000 forintomba került.