Itt akarok lángost enni? Főhülye! Szóval így becéztem magam, amíg odaértem. A lány a (z egyik) pultnál roppant barátságtalan volt. Tiszta utálattal válaszolt a kérdéseimre, rögtön érdeklődtem, hogy fáradt, vagy csak utálja a munkáját? Erre még ingerültebb lett persze. Szóval kértem sajtos-tejfölös lángost, meg pohár Pilsner sört is, miután kioktatódtam, hogy mindent itt kell kérni és itt kell fizetni, nála. Az ember ilyen mazochista néha. A másik pultban készül a lángos, egy fekete fejkendős, tömény ellenszenvet sugárzó figura a tettleg mester, kikönyörögtem, hogy a sörömet majd csak a lángos után kérhessem, kaptam fütyülő jeladót és vártam az áldásra hívó jelre. Egyszer aztán zenélt az izé, figyeltem, ahogy a fütyi nem odateszi, hanem egy megvető mozdulattal odavágja (ide durvább szót helyettesíts be a tárgyilagosság kedvéért), aztán például egy szláv családnak is így adja ki, e szavak kíséretében, hogy höööö! Én elvittem az enyémet, szalvétát is kunyeráltam hozzá előrelátóan, a rovarok azok maguktól jöttek a kajára, minden kérés, rendelés nélkül, térítésmentesen és a port is szívesen kavarta bele a tejfölbe a tegnapi erős szél. Jó étvágyat! mondtam magamnak. A lángos egyébként annyira hideg volt, hogy sehogy sem olvadt rá semmiféle sajt. Elnyammogtam, és szidtam saját felmenőimet is. Pedig nem tehetnek róla. Majd kikértem a söröm, műanyag pohárkában kaptam, egy szemet sem volt friss, hideg vagy finom, de hát mit akarok én itt, hülye koszos, megtévedt öreg? Amúgy ez a lángos-sör tapasztalat kb. 4000 forintomba került.
