Az étterem egy panelház aljában van, az üzlethelyiség megtoldva egy olyan műanyagfólia falú „terasszal”, amilyen a dohányzási tilalom után jött divatba, és városszerte rontja az utcaképet. A belső tér egyszerűen nyomasztó a fekete műbőr székekkel, a terítő nélküli sötét asztalokkal. Persze még az is lehet, hogy csak a félhomály miatt láttunk ennyire sötéten, de rögtön sarkon fordultunk, és kibotorkáltunk a „teraszra”, ami szintén rémesen néz ki, de legalább világos. Szerencsére most épp nem dohányzóként funkcionált, rajtunk kívül ugyanis egy teremtett lélek se volt az étteremben. Persze itt se volt terítő, de a billegő, műanyag asztalok és székek, tarka-barka labdafüzérek (vagy mik…), a szezon utáni strandbüfé hangulatát idéző „design” ezt nem is igényelte. Háááát, mindent feltételeztem volna így első ránézésre, csak azt nem, hogy ezen a helyen lazacot grilleznek, pedig de. A konkrét menü ugyanis grillezett lazac volt parmezános rizottóval, az előétel pedig mozzarella paradicsommal. Ha a sajt és paradicsom szeletekre egy-egy bazsalikomlevelet is biggyesztenek, ami olcsón kapható minden nagyobb élelmiszerboltban, tökéletes mozzarella caprese lehetett volna belőle. Kár volt kihagyni. A halat egy picit túlsütötték, de nem volt rossz, csak egy kicsit sótlan. Érdekes és ötletes kiegészítő volt a céklalével (? ) festett „lila” hagyma. A rizottó tetején volt egy csipetnyi sajt (talán benne is), de a parmezán jellegzetes erős ízét és illatát sehogy sem tudtuk felfedezni. Az étterem háromféle jó menüt is kínál 700-1000 Ft közötti áron, ehhez képest a saját ételünket drágának találtuk. Azt nem tudtuk ellenőrizni, hogy a kupon tényleg akkora kedvezményt nyújtott-e, mint amennyit ígért, ugyanis ezt az étel nem szerepel az étlapon. De végül is nem az árral volt bajunk, hanem a rendkívül snassz környezettel. Az ételek frissen készültek, a kiszolgálás kedves volt.
