Töprengő séta pultok előtt, mi vonzana, de nem lettem túl lelkes. Az tetszett meg, hogy kerekre van vágva a sültburgonya, szeretem, akkor valamit mégis. Rántott karaj, meg egy kis majonézes burgonya is. Amin meg evés közben elméláztam az a következő volt: miért van az, hogy az utóbbi években mindig csak citrommal tudok hozzájutni a rántott húshoz? Nem szeretem. Nem a citromot nem szeretem, a rántott húst nem szeretem citrommal. Halra, kagylóra, rákra, kaviárra magam facsarok szívesen, a rántott húsra meg kapok, ha kérek, ha nem. Ha lepiszkálom róla, akkor is citromízű marad. Talán így dekoratív, rászoktak, hogy az aranybarnára sült paníron jól mutat a sárga citromdarab, én meg az esztétikának vagyok az áldozata. Jegyezzük meg, hogy a hús átlagos, nem rossz (a citromot leszámítva), a sültkrumpli sótlan, arra külön kértem egy kis zacskóval, a majonézes burgonya meg kitűnő volt, nagyon finom, pont el lett találva! Azt hiszem, ennél többet nem érdemel a hely, bátran egyen ott bárki, árban, kiszolgálásban, ízben átlagos kategória.
