Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Nem voltak sokan a kiszolgáló pult előtti sorban, de arra azért volt módunk, hogy közben megnézzük a bemutató pultra kitett termékeket. Amint a pulthoz értünk, nagyon határozottan jeleztem, hogy elvitelre kérünk mindent. És ezzel kezdődött a bizonytalanság, mert az ifjú kiszolgálónő pillanatokkal később ezt mintha már nem tudta volna értelmezni. Hiába mondtam kétszer is, hogy hideg szendvicseket kérek, ő csökönyösen emlegette a meleg szendvicset, eszébe sem jutott, hogy elvitelre az nem a legjobb megoldás. És nem is azt kértem! Nagy nehezen azért felvette a rendelést, de ettől kezdve már abban sem voltam biztos, hogy mit láttam az ártáblán lévő kínálatban erre vonatkozóan. Kértem még egy sajtos-sonkás croissant-t, amit láttunk a bemutató pulton. A fiatal kiszolgáló ezt sem értette, ezzel is elvoltunk egy kicsit, majd ráhagytam, adjon, amit akar ezen a címen. Adott egy sonkás mustáros uborkás párnát. . . Szerencsére a páromnak ízlett. Mint ahogy nekem is ízlett, ez volt a vásárolt termékeik közül a legjobb, a kardamomos tekercs. Na de, a szendvicsek! Amikor ebédidőben kibontottuk őket a csomagolásból, akkor láttuk meg, hogy nem ám bagettben van a sonka, sajt, ahogyan azt a sajtófotókon láttuk, hanem kenyérszeletek között. Mint otthon, amit anyukánk csinált sok évvel ezelőtt. . . De nyilván mi értettük rosszul a reggelik listájában a kiírást, a kenyeret olvasva bagettet vizionáltunk, amikor rendeltem. Jó lett volna, ha felhívja a figyelmünket, hogy mit választhatunk. Majd pedig, ki hitte volna, a pénztárblokkon végül mégis melegszendvicsek szerepelnek! Így még az is bizonytalan, hogy többet vagy kevesebbet fizettem a kelleténél. És még valami kellemetlen a fizetésnél: a digitális tábla, amit a szemem elé nyomtak, feltűnően mutatta az adható borravaló lehetséges százalékait. . . Bár olyan gyorsan elugrott az oldal, hogy akár más is lehetett, de talán mégsem. Miért is? Ez a hely boltként funkcionál, ha az ember elvitelre kéri az árut! Aztán, mivel becsomagolták mutatós papírzacskókba a dolgokat, felszámoltak ún. elviteles környezetvédelmi díjként 100 forintot. Nem tétel, de kíváncsi lennék, hogy a helyben fogyasztókkal is fizettetnek-e ilyen díjat, hiszen rájuk meg fűteni, világítani, mosogatni kell, az is terheli a környezetet. Egyébként kit tart vissza az elviteltől ez a díj? Ráadásul arra már nem futotta a gondosságból, hogy egy-egy papírszalvétát tegyenek a zacskókba. Most látom csak utólag a fotómon, hogy az ártábla alatti szekrénykén van kitéve papírszalvéta, onnan elvehettünk volna. Csakhogy, ott annyi mindenre kellett új vevőként figyelni, hogy ezt nem láttam meg. De amíg a kiszolgálónőnk minden apróságon kitartóan értetlenkedett, addig . . . De hagyjuk is! Ennyi rossz érzés és bizonytalanság után csak egy a biztos: Mi nem megyünk többet ebbe a péküzletbe!
