a Mandarin nem alkuszik

A kínai étkek manapság székes fővárosunkban nem jelentenek egyet a gasztronómiai ízorgiával, így évek óta egy helyen szoktam a sült húsos táska és a ramen élvezetének hódolni. Ám nem kerülte el figyelmemet a 4-es 6-os villamossal utazva Fu mester étterme. Bevallom győzködni kellett magam a sok pozitív kritika ellenére is, hogy beüljek enni. De megtettem, bár szükséges volt a támogató társaság, így egy valóban őszinte barátomat vittem magammal. Nála nincs finomkodás, nem válogat. Ha jó megeszi, ha nem akkor nem. Menzázott a lelkem, így nem egy finnyás fajta. Én egy számomra vonzó csirkés ramen mellett döntöttem, ő pedig egy már-már klasszikusnak számító gong-bao csirke mellett. Összegezve: a leves erősen vegeta ízű volt, ami emlékeztetett hajdan volt gyermekkoromra, mikor is egyik nőrokonom úgy gondolta, hogy az instant leves le tudja nyomni az órákig lassú tűzön gyöngyöző Krúdy-féle remeket. Jelentem, NEM. Ez nem az a fogás amit zacskós formába lehetne felküldeni a MIR-re. Szóval, a ramen ehető, de nem finom. A partnerem nem törődik a koleszterin problémával, és még hírből sem ismeri a paleao diétát, de amikor öt falat után letette a villát - itt kérek elnézést a gasztro sznoboktól, de ő késsel és villával fogyasztja még a susit is, hiszen rántott húson nevelkedett igazi vidéki legény- nos ezek után megláttam a tányérjában éktelenkedő mennyiségű olajat. Ez végképp lelombozott, de megkóstoltam. Az íze egészen jó volt, de így is fogyaszthatatlanul olajos. Illendőségből elvitelre becsomagoltattuk, ám három nap után az otthoni hűtőből a szemétben landolt. És ezt rettentően szégyellem, tekintettel arra, hogy étel nálunk nem landol a szemétben. Mindent összevetve, ide sem jövök többet sajnos. Ez az élmény is erősíti bennem azt, hogy bár minden magyar tud paprikás krumplit főzi, de kevesen lesznek ettől a tudománytól valódi szakácsok. Még ha a paprika tv is a kedvenc műsoruk.