Fu Mester Étterem Budapest

hu értékelői gárdája sem, ennek ellenére egy elég komoly budapesti gasztronómiai versenyben sikerült ennyi éven át szinten maradniuk itt a belvárosban, ahol egyébként egyre-másra cserélődnek a vendéglátó egységek üzemeltetői és névtáblái pár évente vagy még gyakrabban. A közvetlenül mellettük lévő egységben is a közelmúltban újabb váltás történt, egy sushi étterem nyitott meg nemrég. Fuéknál egy kínai családi vállalkozásról van szó, a középkorú asszony veszi fel a rendelést, kezeli a kasszát, de a konyhában is helyt áll, például ő készítette a hússal töltött batyukat. A férfi bent a konyhában volt végig, valószínűleg ő a séf bácsi, vagy éppen Fu Mester, ki tudja? Minden esetre ennyi év sem volt elég az asszonynak, hogy alapszinten megtanuljon magyarul vagy angolul, így a rendelés felvétele az étlapra böködéssel és kézzel-lábbal mutogatással történt meg. A beltér stílustalan, rendezetlen, olyan szedett-vedett az egész. Kifejezetten nem tetszett, hogy a betérő vendéget az egyébként üres étteremben a legkedvedzőtlenebb elhelyezkedésű, középső asztalhoz ültették le, amit az előzőleg távozó, szintén oda ültetett vendég után még le sem töröltek. Kívülről egyébként olyan az ajtó, mintha nem is lennének nyitva, és izomból kell benyitni az ajtót. A betérő vendéget nem fogadja senki, az asszony hátulról, a konyhából jött ki valamivel később. Én elvitelre kértem az ételt. Az étlapjuk elég jó, változatos. Árban drágább, mint a kínai gyorséttermek. Ahogy már írtam az elején, a gombócok, batyuk és a gyozák helyben készülnek, nem mirelittel dolgoznak. 2x4 darabos csirkés és sertéshúsos gombócot (2980 Ft/adag), sertéshúsos gőzölt tészta táskát (2980 Ft/6 db), bundázott rántott garnélarákot (6 db/2980 Ft) - ez viszont mirelit volt, valamint egy adag rizst kértem. Összesen 13ezer Ft-ot fizettem, 10-12 perc alatt elkészültek az ételek. Az étel korrekt volt, jót ettünk, minden frissen készült, még meleg volt, mire hazaértem, viszont a kiszolgálás szerintem továbbra is színvonal alatti.

Különösen a shi take gombát értékeltem, kár, hogy az a nyamvadt ecet mindent zsenge ízt elnyomott. Három pontnál többet nem tudok adni rá.

Kínai gombócot kértem, párom ráment, amit sikerült vagy 10 perces különbséggel kihozni. Az ételben minimális volt a töltelék, száraz volt, az egész gyakorlatilag csak tésztából állt, a rámen pedig semmi extra. Amikor meg szerettem volna kérni a pincérnőt, hogy kérnénk szójaszószt is, akkor pedig nem tudtuk elérni, 20 perc alatt egyszer sem jött ki, így benéztünk az étterem belső részébe is, de ott sem láttuk. Mikor újra láttuk, akkor már csak a számlát kértük.

Az étlap sokkal többet ígér a számtalan színes fotóval sok-sok oldalon keresztül. Az igaz, hogy nem mertem semmi extrém ételt bevállalni, de amit kaptunk, az nem nyújtott semmi különlegeset. A ramen leves totál közönséges, vegetás ízvilágú volt, egyértelmű csalódás. Mivel forgalmas helyen vannak, biztosan így is van elegendő vendégük, de nekem ez az egy alkalom elegendő volt, nem vágyom ide vissza.

De megtettem, bár szükséges volt a támogató társaság, így egy valóban őszinte barátomat vittem magammal. Nála nincs finomkodás, nem válogat. Ha jó megeszi, ha nem akkor nem. Menzázott a lelkem, így nem egy finnyás fajta. Én egy számomra vonzó csirkés ramen mellett döntöttem, ő pedig egy már-már klasszikusnak számító gong-bao csirke mellett. Összegezve: a leves erősen vegeta ízű volt, ami emlékeztetett hajdan volt gyermekkoromra, mikor is egyik nőrokonom úgy gondolta, hogy az instant leves le tudja nyomni az órákig lassú tűzön gyöngyöző Krúdy-féle remeket. Jelentem, NEM. Ez nem az a fogás amit zacskós formába lehetne felküldeni a MIR-re. Szóval, a ramen ehető, de nem finom. A partnerem nem törődik a koleszterin problémával, és még hírből sem ismeri a paleao diétát, de amikor öt falat után letette a villát - itt kérek elnézést a gasztro sznoboktól, de ő késsel és villával fogyasztja még a susit is, hiszen rántott húson nevelkedett igazi vidéki legény- nos ezek után megláttam a tányérjában éktelenkedő mennyiségű olajat. Ez végképp lelombozott, de megkóstoltam. Az íze egészen jó volt, de így is fogyaszthatatlanul olajos. Illendőségből elvitelre becsomagoltattuk, ám három nap után az otthoni hűtőből a szemétben landolt. És ezt rettentően szégyellem, tekintettel arra, hogy étel nálunk nem landol a szemétben. Mindent összevetve, ide sem jövök többet sajnos. Ez az élmény is erősíti bennem azt, hogy bár minden magyar tud paprikás krumplit főzi, de kevesen lesznek ettől a tudománytól valódi szakácsok. Még ha a paprika tv is a kedvenc műsoruk.

Inkább azért fotóz valaki, hogy emléket őrizzen meg vagy megmutassa másoknak, ami pedig inkább ingyenreklám a helynek. Mindegy, legyen ez az ő problémája. Ellentétben a Hanami undok pincérnőjével, aki ugyanennek a tiltó gesztusnak nem tudott formát adni, itt legalább udvariasak voltak. Egyébként egy jónevű étterem séfjével voltam éppen, ő nem tudta hova tenni a dolgot, több ízben kifejezte csodálkozását, jómagam, mivel voltam már hasonló helyzetben, inkább az udvariasságot néztem, nem az abszurd tiltást. Rendeltünk algasalátát, dim sumot valamint csípős-savanyú rament. Ételeink nem hoztak különösebb izgalmat, a ramen kommersz volt, csípős savanyú leves műfajában ettem már jobbat, az alga korrekt átlagos volt, akárcsak a dimsum, ami nem mutatott semmi extrát. Korrekt átlagos hely ez, nem értettük a mítoszt körülötte. Ellentétben Wang mesterrel, akinek mindhárom éttermében érződött, hogy itt valami különlegeset adnak. Nem akarok senkit lebeszélni a kipróbálásáról, egyszer elment, végtére nem bántuk meg hogy betértünk, de többet vártunk.