Ismét csúcsélmény

A minap, hat év elteltével ismét betértem a Glédába, alkalmam volt Deli János tulajdonossal is hosszabban elbeszélgetni. Szóba került, hogy dolgozott Heston Blumenthal The Hinds Head Bray nevű éttermében, a sajnos azóta megszűnt Royal Oak-ban és a Michelin csillagos Cliveden House-ban is. Hazatérve a magyar gasztro-forradalom olyan ikonikus helyeit vezette, mint a Pethő Balázs séf által fémjelzett Csalogány26, valamint az Aranyszarvas, ahol akkor épp Mogyorósi Gábor állt a konyha élén. A Mák bisztróban dolgozott Huszár Krisztiánnal és Mizsei Jánossal is. Mi több, ő bízta a konyhát Huszár távozása után az akkor huszonkét éves Mizseire, aki azóta sokszorosan igazolta e bátor döntés helyességét. A Gléda megnyitása előtt a csopaki Márga bisztrót vezette. Ezekben az éttermekben magam is megfordultam, volt, ahol többször is, megerősíthetem, hogy nem véletlenül sorolta őket minden szakmai fórum a legjobbak közé. Deli János kiváló vendéglátó, közvetlen, nyitott, remek beszélgetőtárs. És nagyon tudatos szakember.
A dizájn kapcsán elmesélte, hogy családi bútorok is helyet kaptak a beltérben, növelve a hely otthonosságát. A vendég alapélménye ugyanaz, mint korábban, de elnézegetve a hat évvel ezelőtti fotókat, sikerült csiszolni az atmoszférán.
Nézzük a kínálatot! Tíz és féltizenkettő között hagyományos reggeli fogásokkal várják a vendégeket, a rántottától a bundás kenyéren át a frankfurti virsliig. Ezt követi az étlapon a Buda ízei kóstoló-sor: kacsamáj, túrós csusza, marhapörkölt és madártej, majd a havi táblás ajánlat, nem meglepő módon, stílszerűen libaraguleves, sólet libacombbal, vargányás libamell, flódni. Elvégre novembert írunk, amikor a Márton-nap tiszteletére az éttermek jelentő része egész hónapban libaételeket (is) kínál.
Az állandó étlapon szerepel többek között marhahúsleves gazdagon, céklarizottó grillezett kecskesajttal, rántott sertésszűz burgonyapürével, argentin Angus-bélszín szarvasgombás burgonyapürével és gesztenyés gombaraguval. Desszertként az általunk rendelteken kívül gluténmentes brownie-t is kérhetünk.
Több, mint félszáz minőségi bort kínálnak, figyelemre méltó a Champagne-választék. Csapon Bitburger kapható, aminek alkoholmentes változata palackban kapható. Van még barna Bernardjuk és Erdinger búzasörük. A töményitalok a prémium szegmensből valók, közülük is kiemelném a harci Brill főzde csúcsminőségű párlatait. Nem véletlenül írtam párlatot és nem pálinkát, a Brilltől ugyanis tartanak néhány remek zöldségpárlatot is, zellert, paprikát és répát. Koktéljaikat a szakma mestere, Nagy Zoltán jegyzi.
Indításnak tokaji boros gyümölcs-chutney-val társított hízott kacsamájpástétomot, valamint marinált céklabetéttel tálalt céklakrémlevest kértünk. Mindkettő remek volt, ízre, állagra, tálalásra egyaránt. A pástétomot összekóstoltam a Béres pincészet dűlőszelektált Hárslevelűjével, valamint a vendéglátónk által javasolt kései szüretelésű Magitával is, el kellett ismernem, hogy a harmónia magasabb szintű volt az utóbbival.
A szürkeharcsából készült pazar paprikás mellé kifogástalan sztrapacskát adtak. Újabb telitalálat. Ezek után már csak két desszertre futotta a kapacitásunkból, a madártejről ember legyen a talpán, aki megállapítja, hogy a mentes kategóriába tartozik, a többrétegű csokitorta is a műfaj büszke képviselője volt.
A Gléda-élmény ezúttal is kifogástalan volt minden tekintetben. Öröm látni, hogy vannak stabil pontok a budai vendéglátás élvonalában.