Szanaszét ebéd

Hétvégén Sálom-utca volt a Csányiban, ezek mindig kitalálnak valamit, hogy ezt az utcát feldobják kollektíve, így aztán több intézmény összefog, a Csányi 5-is meg a Gólem is, meg más vendéglátóhelyek, és hát az ilyen éhenkórász, mint én, egy jó sólet reményében elzarándokolhat ide. Kitelepül sok program az utcára, de azért a sólet az bent van, a hagyományos lelőhelyén, és hát rácsaptam, mint a mennydörgő turul az égből, hogy azért még jusson is. Kis sorállás, és már kapom is. A lányok a pultban ismerősen üdvözölnek, hely nincs, másnak se nagyon, a nagy Ugor lekuporodik egy lócára és a térdéről eszi a kaját. Így, ahogy látod. Ez ilyen kalandos, nem szokványos. Gyors összehasonlítás: egy héttel korábban volt a Sóletfesztivál a Városháza parkban, hűű, anyám, ott milyen hosszú sorok álltak! Végül is magyar sólettet zsákmányoltunk, 5000 Ft volt tányéronként, nehezen kaptunk helyet, kitűnő volt, megérte sorban állni, itt, a Gólemben meg még jobb volt a sólet, csak három ember állt a sorba, nem 70, ez itt olcsóbb, szintén autentikus, és még egy szelet babkát is kapsz hozzá. Hogy az ebéd komplett legyen, később Borgula András egy interjú keretében előadást tartott az utcán a maceszgombócleves mibenlétéről titkairól, na, ott lehetett gombócot levessel potyázni, én meg még pofátlanul repetáztam is, szóval, sétálóutca lett, a levesből meg street food, ilyenkor aztán nem lehet unatkozni sem, ilyen helyen ínyenc ismerősök tömege van, én is egyitől a másikhoz csapódtam.