A környék nem tűnik túl biztonságosnak, éjszaka innen azért nem indulnék neki gyalogosan hazafelé egyedül. A korábbihoz képest sokkal nagyobb alapterületen, tágasabb környezetben találtak maguknak helyet, de a körülmények azért elég romkocsmásak, annak minden hátrányával. Ez leginkább a mellékhelyiségek nem túl igényes színvonalán látható, de olyan apróságok mellett sem tudok elmenni, hogy nincs ruhatár vagy megfelelő/elegendő tárolási hely, fogas a kabátoknak, táskáknak. Meglepett, hogy a bárban a leggyakoribb üdítő italok nem voltak elérhetőek (nevesítem, akár Coca Cola, akár Pepsi termékek), helyettük a hazai kólának mondott Tikkadt Szöcske kézműves ital volt elérhető, amelyet már cukormentes verzióban is készítenek (550 Ft/ üveg). Itt még nem jött divatba a városszerte egyre jobban terjedő re-pohár őrület, így megihattuk az italainkat üvegből is. A földszinten egy kisebb színpad kapott helyet, amelyet tánctérként is lehet használni, valamint egy bárpult, innen vaslépcső vezet az első emeletre, ahol egy újabb bárpult található, valamint a belső teremben kiállításokat, kisebb vásárokat lehet rendezni. A legfelső szint a terasz, amely leginkább nyitott dohányzó helyként funkcionál, így nem kell kimenni az utcára a bejárat elé. Mosdók a földszinten és az emeleten is vannak, de ahogy írtam, elég lepusztult állapotban. Meglehet, hogy vaskalapos és tradicionalista vagyok, de nem igazán díjaztam, hogy az emeleti női mosdó egyúttal transgender mosdóként is funkcionál (miért is? ). A belépőt szedő személyzet és a pultosok is kedvesek, mosolygósak voltak, fiatal korosztály.
