Jogos a dicséret

DEndre kolléga szöget ütött a fejembe, amit ma húztam ki. Az utóbbi hetekben nagy rámenszakértőnek ettem be magam, 5-6 ilyen helyet látogattam végig, divathullám söpör éppen, de állítom, hogy ez volt a legjobb. Köszönöm az ajánlást! Annyira belesimul a környezetbe, semmi harsány, csak egy pici bolt, hogy többször elmentem előtte, mielőtt megtaláltam. Szenzációs a kiszolgálás, nem japánok a hölgyek, de annyira kedves, segítőkész mindenki, hogy példaértékű. A szűk kis helyen leginkább fent a galérián találhatsz helyet, a lányoknak meg állandóan le és fel kell szaladgálniuk a lépcsőkön az étellel is, de ez a hely így működik. Nem nagy a választék, de annál izgalmasabb! A négyféle leves közül a marhahúsost kértem, nevezetesen a Shoyu beef rament, nem kellett sokat várni rá, érkezett is, ránézésre kevésnek tűnt, máshol egy kislavór levest adnak, itt nem, itt meg van ez szerkesztve látványra is, nem hiányzik belőle semmi, aztán azt csinálsz vele, amit akarsz, úgy kevered össze, ahogy tetszik, pálcikával vagy fakanállal. Csupa élvezet volt. Ragyogó arccal ültem, elhatároztam,, hogy még valamit kérnem kéne, így aztán megegyeztünk egy Nduja prawn jiaozi adagba, ez tulajdonképpen kis húsosbatyukat takar, kolbászkával, rákkrémmel. Pompás volt. Az ára nem kevés, előre szólok, a leves 5480, a batyuk 4290, így szervizdíjjal együtt kicsit több mint 10000 forint. De nem bántam meg, sok mosolygással búcsúzkodtunk egymástól, mint Japánban.