Így múlik egy Vietnam dicsősége

Valamikor imádtam ezt a helyet, ez volt egykor talán az első és tartósan kedvenc vietnami éttermem, többször elzarándokoltam ide, vendégeket is hívtam, és egyszer még az osztálytalálkozómat is ide szerveztem, annyira jó volt. De ma már... kibővültek, a kapu két oldalán ők vannak tartósan, régen ez csak apróbb lépésekben történt, igaz, lett egy külső terasz is a ház mellett a parkban, ahol néha hajléktalanok pihennek az asztaloknál, és egyébként is Budapest leglégszennyezettebb része. Inkább beültem ezért... sok üres asztal volt, kiválasztottam egyet, nagy szám virít rajta, hogy te vagy a valahányas, de le sem volt takarítva, az előző vendég utáni rizsszemeket, morzsákat látványosan lepöckölgetem az asztalról. Pho-t kértem marhahúsból, és itt, ahol a legjobb volt egykor, egy teljesen átlagos, semmilyen pho jött ki elém, még az ecetes fokhagyma sem dobott rajta semmit, csak rontott, de azért vitézül megettem a nagyrészét. Már csak panírozott rákocskát kértem, az nem is volt rossz, de az, hogy ott volt a leveses tányérom meg az összegyűrt szalvétám az asztalon, és nem vitte el a lány, csak letette a rákos az asztal szélére, elfogadhatatlan. Meg az is, ahogy az evőeszközök el vannak helyezve az asztalon, nem a nyelükkel kifelé állnak a tartóból. Lehet, hogy utoljára voltam itt is?