Értetlenkedem

Most olyan igen bután nézek ki a fejemből, egyszerűen nem értem, hogy ki volt az a korszakos zseni, aki ezt a két éttermet összevonta, és miért? Mióta ismerem ezt a két helyet, úgy tudom, hogy köztudott, hogy két, azaz kettő vietnami étterem van ugyanazon a címen, a Hai Nam Pho (a jobbik) és a Pho 36, (a gyengébb). És a kettőnek semmi köze egymáshoz. A szomszéd ház lakóinak életére esküszöm, hogy itt a lapon is külön volt régen, okkal. A lényegi differencia sok dologban megmutatkozik, nyilván, ha van hely, akkor a jobbikba megyek mindig, más is odajár, végszükségben meg a Pho 36-ba. Ma is ez történt. A jobb helyek, már az ablakból látszott, teljesen tele voltak, átléptem a másik kirakathoz, ott meg csak egy asztalnál árválkodott egy eltévedt társaság, Mivel szemerkélt az eső, úgy döntöttem, hogy nem állok az utcán, bementem a Pho 36-ba, oda ültem, ahová csak akartam, itt egy viseltes étlap, mit kérek, pho-t kértem marhából, de csak egy kicsit, utána meg rákokat tésztával. Kissé klozetszag van a helyiségben, a lányok igénytelen otthonka-küldetésű melegítőben szolgálnak fel unottan, jellemző, hogy a második fogást csak úgy odacsúsztatta az asztal végére a leány, se egy tessék, se egy jó szó, semmi, és már mozdulat közben el húzott, vissza a pultba mobilozni. Könyököltek, unatkoztak, néha az asztalra dőlve pihentek. Néha meg kiabáltak, de azt anyanyelven. A leveshez adott kanál nem volt jól elmosva, rászáradt anyag volt rajta, inkább mellőztem, a tartóból vettem elő kanalat, aztán törölgettem a szalvétámmal. Viszont a leves nem volt rossz, szósz is járt hozzá, nem csak citrom és fokhagyma, szóval, lehetett vele mit kezdeni. A rákos tészta reménytelen volt. Próbáltam rácsöpögtetni némi szóját, nem segített. Dögunalom, feleslegesen eltöltött idő. De már 4000 forint felett fizetsz ennyiért is, ugyanis rohan az idő és az infláció. Rosszkedvűen megettem, ami ehető volt, aztán kimentem, és bosszankodva láttam, hogy azóta a szomszédban több hely, üres asztal is akad... valaki ott fenn nagyon pikkel rám.