Hideg a hidegben

Tegnap az az ötletem jött elő, nem tudom honnan, hogy a vietnami kávém előtt ennék egy ebédet, ideje volt éppen, hát pont egymásnak veti a hátát a két cég, csak egy fal választja el őket. Így aztán legyen Hari kebab. Olyan havas latyakot eresztő kis banda voltunk az előtérben, ácsorogtunk, várakoztunk, többen inkább elvitelre kértek valamit. Én, amikor odaértem, kebab tálra specializáltam magam, a kicsi, nagy, extranagy kérdésre egy nagyot mondtam. A lány a rendelésnél rendkívül aranyos volt, mindenkit megkínált egy meleg teával, és nagyon szerethető volt, igazi vendégbarát. Nem is sokára meglett a tálam, fel kell vele mászni a galériára, ott találtam egy nem túl kényelmes, de azért megfelelő helyet, itt fent csak hárman ültünk, elszórva. A tál vacak volt. Rossz ízű, és ráadásul jéghideg, hideg a hús, a krumpli, a rizs, minden. Hogy a salátarésze hideg, az teljesen normális, a többi nem. Bevallom, rosszkedvűen elfalatozgattam, de nem erre számítottam kb. 3700 forintért. Így aztán nem zártam nagyon a szívembe a helyet. Rossz kör volt. Viszont megdicsértem, hogy rendesen, higiénikusan tartják az evőeszközt. Legalább valami.