Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Tehát ilyen útmutatással keveredtem ide, dacolva esővel, hóval, havasesővel, és bevonultam a jóba. Senki nem volt rajtam kívül vendég, tiltakoztam, hogy nem, nem, nem elvitelre, itt szeretnék enni, és kérem a pho-mat marhahússal. Meg majd mást is, ha végeztem. Nem kellett sokat várni, meg is kaptam, szépen elrendezve a kis tálcán a leves, az vágott chili, a fokhagyma, csíra, minden kedvvel álltam neki. Zimankóban a pho életet ment. Hogy találtam ide? Hát az interneten olvastam. Azt édes vietnami nő nagyon jól beszél magyarul, 20 éve itt él. Hát volt itt egy kolléganő, az írt róla. Emlékezett is rá, ZigZagot senki sem felejti el, a Kárpát-medence gasztrofejedelemasszonya, a pékségek királynője itt járt személyesen, meg is mutatta a hölgy, hogy hol ült. Én meg áhítatból oda is ültem egy pillanatra. A pho egyébként valóban finom, ahogy a kolléganő kollégája megjegyezte. Kis adagot kértem, mégis bőséges volt. A drága nő meg valahonnan mindig figyelte, kérdezte, hogy menyire ízlik, én meg csak dicsérni tudtam. ZigZag is, meg én is nehezményeztem, hogy hogyan vannak az evőeszközök kihelyezve, elmagyaráztam, hogy mi ebben a veszélyes vagy gusztustalan, jelentem, a drága nő azonnal vette is az adást, és az egész étteremben kicserélgette az asztalokon rendesre. Azt is elmesélte, hogy hogyan fertőtleníti az evőpálcikákat. Ritkán találkozom ilyen kedves, kommunikatív, szerethető emberrel, imádtam vele beszélgetni. De mindenről. Van férje, fia, lánya, jól tanulnak, megbeszéltük, hogy a vietnamiak nem laknak egykupacban a városban úgy, mint a kínaiak, meg az ő naptárjukról, újévükről is, február 17. a vietnami újév, éppen most esedékes. Hülyéskedtem azzal, hogy sörösdobozok vannak a kis házioltárban, de hiába voltam tudatlan, fel lettem világosítva, hogy azok szentek. Nem buddhizmus, az más, ezek a dolgok itt szentek, a pénz, a jólét, gazdagság, munka, ezekkel függenek össze és szentek. Szerinte a buddhisták kopaszok és nőtlenek, meg vegánok. Szerintem meg nem, nagyon is nem kopasz buddhistákat is ismerek. Azok más buddhisták. Iszonyú jól éreztem magam, alig akartam elmenni, ki a hülye hideg esőbe, amikor itt bent ilyen jó. Közben megettem a kacsahúst rizzsel, némi szójával, meg a házi készítésű kis fűszerrel, ami megint csak jó volt, beszéltünk arról, hogy miért nincsenek itt autentikusabb vietnami ételek, például egér, ami szerintük nagyon finom, meg pl. kígyó de azt mondta, hogy nagyon korlátozott az Európában kínálható, eladható ételek száma, milyensége, a többit nem ennék meg. Minden így leegyszerűsödik, igazi nincs. Pedig én ennék igazit is! Na, de ez egy szuper nap volt, lelkem egy része itt maradt, jaj, máskor is be kell jönnöm, be kell köszönnöm, vagy nem is tudom
