Remek este

Valahogy nem nagy divat itt az ittjartamon a "hotpot", alig írunk erről valamit pedig nagyszerű közösségi élmény. Most úgy alakult, hogy a fiacskáimat cipeltem el oda a Chinatown-ba, érthetően többfelé szakadt család, a srácok 40-50 évesek, hát néha össze kéne jönni valahol. Ez az un. hotpot-élmény meg abszolút alkalmas a családi eseményekre, sok érdekesség, izgalmas kaják, meg hát főleg az, hogy önkezével főzöcskél mindenki, és össze-vissza eszik ezt-azt. Asztalt rendeltem, aztán odavonultunk, háromosztatú tálat kértem, hogy csípős alaplé is legyen, meg semleges (csirkés) is, meg valami egzotikus is, thai-lime-citromos Megkaptuk a kis köténykéinket, aztán nyomtuk sorra az elektromos rendelőtáblán a rákot, kagylót, polipot, marhahúst, gomba- és garnélacsúszkát, burgonya-foszlányokat, tofut, kínai kelt, rizst, ilyent is, olyant is, szóval megtelik az asztal rendesen, meg sörökkel, teákkal, tejekkel szóval dínomdánom. És persze kiváló ökörködés, hogy ki melyik lébe mit tett és mikor és hogyan halászta ki. Meg az is jó hülyéskedés, hogy összeválogatod magadnak mindenféle fűszerekből a saját maszatodat. Na, most mi hiányzik még ehhez? Ahhoz már nagyon kattantnak kell lenni, hogy ennyi kellék között ne érezd jól magad, nem is volt ebben semmi hiány, fergeteges, felejthetetlen este volt. Mondjuk 54 ezer forintot fizettem szervizdíjjal együtt, de ezt itt nem sokallom, miután jóllaktunk, elmentünk sétálni egyet a sötétedő kínai negyedbe, egy pasi az utcán ült és egy mikrofonba énekelt, nem utcazenész kéregető, csak úgy a közszórakoztatásra, és meglepően szépen hangzott a szelíd alkony után a házak között a zene.