. . ilyen csodák csak az Evangéliumban vannak, hát bementem, és tényleg. . . egy döner-falafel-gyros stb. lelőhely, vidám lány a pénztárban, bíztat, hogy csak egyek aztán meglátom, idejárok majd mindig, hűűű, ez olyan lehet, mint egy régi népies szerelmi rontás, a párnám alá teszi a fanszőrzetét és én meg horogra akadok, gondoltam. De az ember ilyen rádumálható emlős, hát hagytam magam, és mondtam, hogy igen, ok, itt eszem, és kérek egy nagy tállal. . . seperc alatt meglett, szokásos kérdések, hagyma-csípős mehet bele? Igen. Puff és már készen is volt, Pedig sorszámozott biléta van, nézni kell a táblán, mikor készül el a tiéd. De már készen is volt. Felmásztam az emeletre, mint müezzin a minaretbe, és ott fogyasztottam el a táplálékot, ami meglepően jó volt, az utóbbi időbe sokat kritizáltam itt kritikán aluli gyroszokat, ez nem az volt, ez minden ízében jó volt. Valójában a gyrosztál csak a mezei járókelő szerint ilyen, az eredeti gyrosz, a pitában adott, az olyan, hogy rétegződik, egy kis hús, egy ks saláta, egy kis öntetek, aztán újra, kezdődik elölről. Itt, a gyorséttermekben meg egy kupac köret, és kupac saláta, rájuk a hús, aztán edd, ahogy akarod. . . de nem panaszkodok, jó étel volt, ehető, és abszolút jó, hogy kis csomagokban előre csomagolt evőeszközt kapsz, kést-villát, sterilen, meg ez emeleten is van, meg szalvéta is korlátlanul. Sok-sok plusz pont! Lány feljött, leszedte az előző nyegle vendégek után az asztalokat, akik lusták voltak arra, hogy a szemétledobóig elvigyék a maradékukat, de ez a nő azt mondta, hogy szereti a munkáját és nem zavarja, ha a vendégek után dolgoznia kell. Jó ez, úgy, ahogy van, ajánlom is másoknak!
