Klasszikus négy pontos étkezde

A híres-neves étkezdét Kádár Béla, a Kispipa egykori tulajdonosa alapította 1957-ben, tőle Garami Tibor, majd Orbán Sándor vette át s működtette az első Covid-lezárásig, 2020 márciusáig. Az életnek a normális kerékvágásba való visszatérése után már nem nyitottak újra.
2024 júniusában Gerendai Károly vette meg az étkezdét, tőle tudjuk, hogy a vendéglátóegység eladdig nem rendelkezett működési engedéllyel. A városi legenda szerint a hely védettséget élvezett, az ellenőrző hatóságok kerülték, mivel a pártfőtitkárral azonos nevet viselt. Ez persze nem ad választ arra, hogy miként élte túl a rendszerváltás utáni három évtizedet megfelelő papírok nélkül. Tény, hogy végül 2025 szeptemberében indultak újra.
A dizájn változatlan, a parányi beltérben a pincérek nehezen közlekednek az összezsúfolt asztalok között. A védőnejlonnal lefedett piros-fehér kockás terítős asztalokon elférne egy borsdaráló, de még borslisztszóró sincs, azt is kérni kell. Borsdarálót nem tudtak keríteni.
A falon rengeteg aprócska berámázott fotó, nagy részüket a korábbi neves vendégek dedikálták. A honlapon időrendben olvashatjuk a parádés névsort, hadd említsek néhányat: Török Gyula ökölvívó, az 1960-as olimpia aranyérmese (1960), Papp László ökölvívó, háromszoros olimpiai bajnok (1964), Fenyvesi Gabi táncdalénekes (1970), Székhelyi József színész (1972), Gedó György ökölvívó, olimpiai bajnok (1973), Kabos László humorista (1979), Puskás Ferenc labdarúgó (1981), Vámos György műsorvezető (1989), Lakatos Sándor prímás (1990), Kőszegi Imre jazzdobos (1995) Andy Vajna filmrendező (1996), Habsburg György és Elika (1997), Dévényi Tibor műsorvezető (2006), Alföldi Róbert rendező (2016).
Asztalt foglalni csak a világhálón keresztül lehet, amit a nosztalgiázó hetvenes-nyolcvanas generáció tagjai aligha díjaznak. Fültanúja voltam fizetés közben, hogy egy nyugdíjas házaspár, akik nem kaptak asztalt, arra panaszkodtak, hogy hívták az étkezde nyilvános telefonszámát, de senki nem válaszolt. Az asztalok felét egyébként fenntartják az utcáról betérő vendégeknek.
Hagyományos magyar és zsidó ételeket kínálnak. Az étlap egyetlen A4-es lap, melyet a hajdan megszokottnak megfelelően úgy nyomtattak ki, mintha írógépen írták volna.
Az italválaszték zavaróan szűk, ebben talán nem lett volna muszáj a hagyományokhoz ragaszkodni. A szikvíz békebeli szódásüvegben szolgálják fel, tartanak szörpöket, kommersz üdítőket a Coca Cola szortimentből, alma- és narancslevet, valamint kávét feketén vagy tejjel.
A kiszolgálás udvarias, gyors, kissé személytelen. Fizetés a hagyományoknak megfelelően a kijárat melletti kasszagépnél.
A májgaluskaleves egy fokkal sósabb az optimálisnál, de nem élvezhetetlen, kevés benne a zöldség és a morzsalékos májgaluska, pozitívum, hogy a zöldség nincs túlfőzve. A sólet kissé fád, de étkezdei szinte elfogadható. A füstölt marhanyelv rendben van, a kovászos uborka gyenge-átlagos minőség. A székely káposzta ízletes, a mellé rendelt kenyér jobbacska. A mákos nudli, valamint a vaníliamártás ízre, állagra egyaránt megnyerő.
Gerendai Károly eddigi teljesítménye alapján tudhatjuk, hogy bármiféle koncepciót meg tudott volna valósítani, csinálhatott volna a Kádárból akár egy fine bisztrót is. A fanyalgókkal ellentétben, a jelzett apró hibák dacára úgy vélem, hogy jól döntött, amikor a minimális változtatás elve mentén nyitotta újra a helyet. Amit nem utolsósorban a forgalom is visszaigazol.