Kádár Étkezde Budapest

A székelykáposztának nevezett káposztafőzelék a tetején apró, vizes tejföl-pöttyökel érkezett - külön kellett kérni hozzá. Szerencsére ezért külön díjat nem számoltak fel. Maga az étel minden karaktert mellőzött, vízízű, szerintem nem is savanyú káposztából készült. Ráadásul az egész épp, hogy langyos volt, érezhetően egy picit átlangyosították és kész. Kenyeret nem kínáltak hozzá. A sólet száraz volt, nehezen nyelhető és igazán nagyon kevés volt a tányéron. A szódásszifon felét tudtuk meginni mert a többi nem jött ki a palackból. A desszert elfogyott mire rendeltünk volna de a tapasztalt színvonal alapján, ez nem is akkora nagy baj. A kockás abroszok átlátszó műanyaggal vannak leterítve - még a viaszosvászonnál is igénytelenebb. A pincérnő halkan beszélt, a hely kimondottan zsúfolt. Összességében egy színvonaltalan, kimondottan megúszós és mint ilyen: lehúzós helynek tűnik. Nem ajánlom, sőt inkább messze kerülni fogom.

Ez kissé váratlan formában, de 2025-ben meg is történt, amikor is a Costes-csoport (Gerendai K. tulajdonos) kötelékében nyitottak meg újra. Az alapvetések maradtak, rövid, mindössze egy lapos gépelt étlap fotók nélkül, a régi időket idéző ételek, piros-fehér kockás terítő az egyforma szögletes asztalokon. Fizetés a bejárat előtti pultnál távozáskor. A falon a régi híres vendégek fotói sorakoznak. Az asztalok nagyon sűrűn vannak elhelyezve, emiatt zsúfolt hatást kelt, összeérnek az asztaltársaságok. 3-4 főnek a kis asztal határozottan kényelmetlen. A kiszolgálás egykedvű, funkcionális, a konyha sebessége gyorsnak mondható. Az étteremhét keretében jártunk náluk, 6900 Ft-ért lehetett 3 fogást választani, de csak egy rövidített étlapról, de így is az egyik főétel, a sólet feláras volt. A húsleves maceszgombócban legendás nyitófogás, a gombóc korrekt, a zöldségek ressek maradtak, a lé nekem meglehetősen Vegetás hatású, semleges, nem átütő. A főételek közül nyúl vadasan zsemlegombóccal érkezett. Itt és most leszögezem, alapvetően a jövőben sem kívánok nyulat enni, ez kb. 30 évente történik meg velem életemben, szóval egyszer még előfordulhat életemben, ha jól jön ki a lépés, esetleg. Az adag 4 nyúlcomb, hiszen 4 lába van a nyúlnak. A csirkéhez képest sokkal kevesebb rajta a hús, szóval nem egy kiadós étek szerintem. A mártás finom, sima, krémes állagú. A hús jól készült, átfőtt, de nehezen fogyasztható kulturált módon, evőeszközökkel. A desszert aranygaluska borhabbal korrekt, a tészta könnyű, a hab, vagyis inkább sodó mennyisége kevés volt a tésztához képest. Cukormentes meggyszörpöt ittam mellé (660 Ft+ 10% kötelező szervizdíj). Annyit még érdemes tudni a Kádár étkezdéről, hogy vasárnap zárva tartanak, a többi napon viszont csak 11-17 óra között működnek, azaz vacsora helyszínként nem jön szóba. Össz-élmény 4 pont, de mindenképpen érdemes ide eljönni szerintem kipróbálni vagy nosztalgiázni. Van szóda!

De nem panaszkodom, rövid tipródás után lett egy asztal, azzal az intelemmel, hogy az egy nagyobb kerek, aztán lehet, hogy oda fognak még ültetni valakit. Hát legyen! Végre egy igazi régimódi, békebeli, belpesti, kellemes kis étkezde, őrizve azt, amit lehet a múltból, meg amit érdemes is! Tüneményes kiszolgálónőnk akadt, odavoltam érte, azonnal kapcsolatot teremtett, én ott haltam meg az étlapon, de ez csak egy egyoldalas kis étlap, írógépes, régi, nem bársonyba kötött díszes látványkönyv, amit össze-vissza lapozgatsz, ez csak egy oldal, de rendkívül érdekes, izgalmas! Ez hiányzik az életemből! Vadas, sólett, pacal, csirkepaprikás! Ááá, már mondtam volna a kacsamájat, de az édes nő odahajolt, odasúgta, hogy van ám az étlapon kívül ropogós finom malacsült pároltkáposztával, ajánlani is szeretné. . . én meg elolvadtam, elcsábultam azonnal. A Szent András főzde pilsnerét kértem, maceszgombóc levest, és hát sólett meg kacsamáj helyett malacsültet. Nem bántam meg! Eszement jó volt! Közben tényleg odaültettek egy másik családot, de ez nem rendített meg, ők is ettek, mi is ettünk, és emberek vagyunk mind. Nagyon jó hely ez, nem is túlzok semmit. Egy maceszgombócos leves 1680 forint. A bőrös malacsült 3470. Feleségem vadasa 3870. . . szervizdíj van a számlában, de itt ragaszkodtam a kijáratnál, hogy még borravalót is szeretnék fizetni, mert nagyon jól szolgáltak ki. Nekem ez itt a TOP-ban van.

A belső enteriőr előnyére annyit változott, hogy a hely frissen lett felújítva. Tágasabb bel tér, több asztal, a konyhát is másképpen helyezték el. A személyzet sürög-forog, az asztaloknál a régi szokásos hangulat. Hamarosan megrendeltem a régóta áhított húslevest maceszgombóccal és aranygaluskát borhabbal. Sajnos úgy tűnik nagyok voltak az elvárásaim. A leves egy gyenge, langyos csontleves volt. Hús bizony ebben nem főtt. A maceszgomgóc íztelen volt, se gyömbér, se bors nemigen volt benne. Az aranygaluska tömőr kiszáradt, borhab helyett hidegen kikeverős vanília puding volt rajta. A málna szörp az jó volt. Az ételek minősége a hatvanas évek menzáját idézte, nagy jóindulattal! Az árak nagyon magasak a fél szolgált adagokhoz és a minőséghez képest! Egyelőre nem ajánlanám a helyet senkinek, hacsak valami csoda folytán emelkedne az ételek minősége.

2024 júniusában Gerendai Károly vette meg az étkezdét, tőle tudjuk, hogy a vendéglátóegység eladdig nem rendelkezett működési engedéllyel. A városi legenda szerint a hely védettséget élvezett, az ellenőrző hatóságok kerülték, mivel a pártfőtitkárral azonos nevet viselt. Ez persze nem ad választ arra, hogy miként élte túl a rendszerváltás utáni három évtizedet megfelelő papírok nélkül. Tény, hogy végül 2025 szeptemberében indultak újra. A dizájn változatlan, a parányi beltérben a pincérek nehezen közlekednek az összezsúfolt asztalok között. A védőnejlonnal lefedett piros-fehér kockás terítős asztalokon elférne egy borsdaráló, de még borslisztszóró sincs, azt is kérni kell. Borsdarálót nem tudtak keríteni. A falon rengeteg aprócska berámázott fotó, nagy részüket a korábbi neves vendégek dedikálták. A honlapon időrendben olvashatjuk a parádés névsort, hadd említsek néhányat: Török Gyula ökölvívó, az 1960-as olimpia aranyérmese (1960), Papp László ökölvívó, háromszoros olimpiai bajnok (1964), Fenyvesi Gabi táncdalénekes (1970), Székhelyi József színész (1972), Gedó György ökölvívó, olimpiai bajnok (1973), Kabos László humorista (1979), Puskás Ferenc labdarúgó (1981), Vámos György műsorvezető (1989), Lakatos Sándor prímás (1990), Kőszegi Imre jazzdobos (1995) Andy Vajna filmrendező (1996), Habsburg György és Elika (1997), Dévényi Tibor műsorvezető (2006), Alföldi Róbert rendező (2016). Asztalt foglalni csak a világhálón keresztül lehet, amit a nosztalgiázó hetvenes-nyolcvanas generáció tagjai aligha díjaznak. Fültanúja voltam fizetés közben, hogy egy nyugdíjas házaspár, akik nem kaptak asztalt, arra panaszkodtak, hogy hívták az étkezde nyilvános telefonszámát, de senki nem válaszolt. Az asztalok felét egyébként fenntartják az utcáról betérő vendégeknek. Hagyományos magyar és zsidó ételeket kínálnak. Az étlap egyetlen A4-es lap, melyet a hajdan megszokottnak megfelelően úgy nyomtattak ki, mintha írógépen írták volna. Az italválaszték zavaróan szűk, ebben talán nem lett volna muszáj a hagyományokhoz ragaszkodni. A szikvíz békebeli szódásüvegben szolgálják fel, tartanak szörpöket, kommersz üdítőket a Coca Cola szortimentből, alma- és narancslevet, valamint kávét feketén vagy tejjel. A kiszolgálás udvarias, gyors, kissé személytelen. Fizetés a hagyományoknak megfelelően a kijárat melletti kasszagépnél. A májgaluskaleves egy fokkal sósabb az optimálisnál, de nem élvezhetetlen, kevés benne a zöldség és a morzsalékos májgaluska, pozitívum, hogy a zöldség nincs túlfőzve. A sólet kissé fád, de étkezdei szinte elfogadható. A füstölt marhanyelv rendben van, a kovászos uborka gyenge-átlagos minőség. A székely káposzta ízletes, a mellé rendelt kenyér jobbacska. A mákos nudli, valamint a vaníliamártás ízre, állagra egyaránt megnyerő. Gerendai Károly eddigi teljesítménye alapján tudhatjuk, hogy bármiféle koncepciót meg tudott volna valósítani, csinálhatott volna a Kádárból akár egy fine bisztrót is. A fanyalgókkal ellentétben, a jelzett apró hibák dacára úgy vélem, hogy jól döntött, amikor a minimális változtatás elve mentén nyitotta újra a helyet. Amit nem utolsósorban a forgalom is visszaigazol.

Reméljük sok sok éven át minden marad ugyanígy, ilyen kiváló minőségben.

Szürreális dolgokat tapasztal itt meg az ember. A piros-fehér kockás abroszt nejlonnal védik a gyors elkoszolódástól, a falon a 60-70-80-as évek magyar hírességeinek fotói és kedves személyes sorai a Kádár étkezdének/-ről, akiket még nem celebeknek neveztek. Orbán úr az ajtó melletti kisasztalnál ül fehér köpenyben, a pincérhölgyek magas szárú textilcsizmában, boltban 30 éve nem láttam már iyet. . . Az asztalokon szódásszifonok, de lehet szörpöt is kérni. Az étlap naponta változik, de a nagy kedvencek fix napokon köszönnek vissza. Pacal, szalontüdő, zúzapörkölt, lecsós szelet, rántott velő, és szombaton a sólet. Az 1 lapnyi étlapon 2-3 féle leves, kb. tucatnyi főétel (1500-1700 Ft körettel együtt), 2 desszert. Az ételek többségéből lehet kis adagot is kérni. A csészényi zöldborsóleves csigatésztával 390 Ft, a szintén kis adag rántott hal petrezselymes krumplival és házi tartármártással 850 Ft. 3 dl szóda 60 Ft. Igazi házias, magyaros ízek, mindenféle újragondolás és műanyag adalékok nélkül. Minden vendéggel úgy bánnak, mintha törzsvendég lenne, itt tényleg imád az ember vendég lenni. Az étkezde becsületkasszás és készpénzes. Egyetlen hátrány, hogy kizárólag hétfőtől szombatig ebédidőben (15. 30-ig) tartanak nyitva. Már nemcsak a magyarok járnak ide (minden korosztályból), hanem a külföldi turisták is felfedezték.

Nagyon gyors kiszolgálás, a frissen sültet is azonnal megkaptuk, mihelyst elfogyott a leves. Az adagok elegek, de variálható a mennyiség. Pl. szó nélkül felajánlották a fél adagot. Egy desszert van, gondolom naponta váltják. Ma akkora máglyarakást ettem, hogy alig fért a tányérra. Isteni volt! Az árak mérsékeltek. Egy tál étel körettel 1500. - - 1800. - Ft. Nem tudok többet hozzáfűzni, ezt ki kell próbálni! Menjetek, most! :-)