Dicsőség Kádár Bélának és Gerendai Károlynak!

Hát ez valami nagyon jó ebéd volt, minek beszélnék mellé... mai tervünk az volt, hogy nosztalgia-látogatás a Kádárba! Ha már egyszer nyitva van... na, de azért az nem olyan egyszerű, itt azért hétköznap délben is sorba kell állni, nem ám úgy van az, hogy csak úgy berontunk! De nem panaszkodom, rövid tipródás után lett egy asztal, azzal az intelemmel, hogy az egy nagyobb kerek, aztán lehet, hogy oda fognak még ültetni valakit. Hát legyen! Végre egy igazi régimódi, békebeli, belpesti, kellemes kis étkezde, őrizve azt, amit lehet a múltból, meg amit érdemes is! Tüneményes kiszolgálónőnk akadt, odavoltam érte, azonnal kapcsolatot teremtett, én ott haltam meg az étlapon, de ez csak egy egyoldalas kis étlap, írógépes, régi, nem bársonyba kötött díszes látványkönyv, amit össze-vissza lapozgatsz, ez csak egy oldal, de rendkívül érdekes, izgalmas! Ez hiányzik az életemből! Vadas, sólett, pacal, csirkepaprikás! Ááá, már mondtam volna a kacsamájat, de az édes nő odahajolt, odasúgta, hogy van ám az étlapon kívül ropogós finom malacsült pároltkáposztával, ajánlani is szeretné... én meg elolvadtam, elcsábultam azonnal. A Szent András főzde pilsnerét kértem, maceszgombóc levest, és hát sólett meg kacsamáj helyett malacsültet. Nem bántam meg! Eszement jó volt! Közben tényleg odaültettek egy másik családot, de ez nem rendített meg, ők is ettek, mi is ettünk, és emberek vagyunk mind. Nagyon jó hely ez, nem is túlzok semmit. Egy maceszgombócos leves 1680 forint. A bőrös malacsült 3470. Feleségem vadasa 3870... szervizdíj van a számlában, de itt ragaszkodtam a kijáratnál, hogy még borravalót is szeretnék fizetni, mert nagyon jól szolgáltak ki. Nekem ez itt a TOP-ban van.