A fősodor csúcsa

A Kakas a kedvenc helyeim egyike, annak dacára, hogy mindössze háromszor voltam ott tíz év alatt. Egyik oldalról ugye az állandó felfedezési vágy, amikor az ember eljut Budapestre, mindig az újat keresi, másik oldalról a Kakas meglehetősen távol van azoktól a pontoktól, ahol gyakrabban megfordulok.
A Kakasban azt szeretem, hogy miközben fejet hajtanak a hagyományos magyar gasztronómia előtt, törekednek haladni a korral. A „haladás” ugyan eléggé lejáratott eszme, de bármennyire is konzervatívak legyünk, el kell, hogy ismerjük, hogy a technika eredményeit kár nem beépíteni a gyakorlatunkba. Ha lehetséges kifogástalan libamájterrint készíteni vákuum alatt, akkor miért ne tegyük azt? A Kakas képviselőivel volt szerencsém találkozni mind a Bűvös szakács híradásaiban, mind személyesen az egyik „Hagyomány és evolúció” versenyen Budaőrsön, mely a nagyközönség számára is nyitott volt. Mindez természetesen érződik az egyes fogásokon is.
A kétezres évek közepén a Kakas egy tisztességes középvonalas hely volt, mely nem mutatott semmi izgalmasat, csak a kiszolgálással és a hangulattal tűnt ki a középmezőnyből. Ez a kétezres évek végére megváltozott, az utóbbi két alkalommal már remek fogásokat, technológiailag magas szinten kivitelezett ételeket ettem, lettlégyen szó olyan érzékeny témákról, mint a szürkeharcsa vagy a kacsa.
Az árak megfizethetőek, a kiszolgálás változó, nagy pincérgárdát foglalkoztatnak, volt már olyan felszolgálónk pár éve, aki egyszerűen úgy tett, mintha nem hallaná, hogy szólunk hozzá, de volt olyan is, s ők voltak többségben, akik kedvesek és vendégszeretetet sugárzóak voltak.
Összességében a Kakas a fősodor, a hagyományos magyar gasztronómia talán legjobb képviselője. Akik fölébe kerekednek azok a csúcsok csúcsához, a 13-14-15-16 Gault Millau pontos helyek közé tartoznak, lásd Onyx, Borkonyha, Rézkakas, Magyar 21, Baltazár, hogy néhányat említsek azok közül, akik a magyar gasztronómiára is odafigyelnek, nemcsak az evolúcióra.