Más kalács ez már

Erre jártunk, meleg volt, ajtó nyitva, megint csak lekalácsoltam a mélybe, ez az a hely, ahol már sok jó öröm ért, aztán hol nyitva volt, hol nem most éppen nyitva volt. Hajrá! Tizenéves süldő simán letegezi a 60-70 körüli tanárházaspárt, ja, hát ez a kor üzenete. Egyébként egy sörözőbe persze, hogy nem zavar. Hát mit is kérnénk, lenne itt igény két lepényre, a nejem valami üdítőt iszik szívesebben, én meg előre csak egy pohár Krusovicét, életmenteni. Gyerek azt mondja, hogy jól van, menjetek csak, aztán 10 perc múlva legyetek itt... Mert miért? Mert akkor már meglesz a lepény marhahúsos nincs, mint a régi szép időkben, feleségem paradicsomost kért, én meg sonkásat. Fütykös kivesz valami nagyon vékony mélyhűtött tésztát valami nejlonzacsiból, oszt elkezdi mikrózni. De itt nem valami kézi, házilepény van? Nézem, mit fizettem, a két kis nyomoronc lepényimitátorért meg az üdítő meg a pohár sör 7150 forint! És még majd jöjjek vissza érte. Mert, mondta a gyerek, a főnök nem szereti, ha ő kimászkál a pultból. Jéé, nahát.. 10 perc múlva visszamentem lepénykézni, hát látod, ilyen lett, ezt vö. a korábbi lepénnyel, amit régen itt ettem, szóval ég és föld. Tulajváltás is volt közben, hát lepényváltás is, meg legényváltás. Azután ittam még egy korsó Krusovicét a falatok után, még egy ezres, na, szóval, ez már nem ugyanaz. A berendezés még mindig a régi jó, a galériára csak zokniban lehet felmenni, ez is jó, félhomályos kis csevegős hely, szóval még mindig vannak ennek pozitív előnyei, de a változás szele lefújt a pincébe.