Visszatérve erre

Bruhaha, abszolút meg voltam győződve arról, hogy már többször írtam erről a helyről, a villamoson megnéztem a telefonomat, hogy milyen régen voltam itt, aztán kiderült, hogy soha. Pedig milyen gyakori vendég voltam egykor, éppen itt ért a sokk, amikor kiderült, hogy nem árul többé a KFC csípős csirkedarabokat, meg itt volt az a feledhetetlen jelenet, amikor kolléganőmmel lejöttünk a vállalati karácsonyi bulihoz pár vödör kiegészítő falatkát vásárolni, és a női munkatárs talpig egy elképesztő nercbundában volt, hófehér, valódi, terebélyes, földet söprő, mint egy jégkirálynő a mesékből... hehe.. az volt aztán a látvány ebben a közegben! De akkor még az egész sarok KFC volt, nem volt benne még egy Starbucks sem, ahogy most, szóval más idők voltak. Ma tehát betértem, csirkecsíkokra fájt a fogam, meg némi krumplira, narancsdzsúszra, és itt adatott meg. Nagy, friss és nagyon puha csirkedarabok voltak, mártogattam is őket barbecue-ba szorgalmasan, pályaudvari hangulat, de nem jó értelemben, az étel meg az a bizonyos mindig ugyanaz, amit, ha megeszel elhatározod, hogy ez többé nem fordul elő veled, de ha egy hét múlva errejösz, azért bejössz mégis, mert hiába hitvány kaja ez, azért nem lehet szabadulni az ízétől örökre.