De ugyanoda jutsz. Kicsit homályos volt a beltér, pislogtam, alig láttam a nagy fényesség után, köszöntem. Visszaköszöntek. Aztán még egyszer köszöntek, majd újra. Mi van itt? Mondom, homályosan láttam. aztán rájöttem, hogy nem a pultos nő köszönget, hanem egy éltes matróna, aki a pult előtt állt. valami kriglivel a kezében. Mit szevaszol ez itt? Ismerem talán? Te jó én, nem jöttem rá, hogy ez kicsoda. . . öreg vagyok, hát az arcmemóriám már. . . aztán a kifestett idős házmesterné elkezdett tapogatni, végig a karomon is, ez már kellemetlen volt, elhúzódtam. Kértem sört, a csapból csak olyan folyt, amit nem kedvelek, de aztán megállapodtunk egy üveges Krusovicében. Sör pultra ki, újdonsült "barátnőm" azonnal rácsapott, hogy mi ez, milyen sör? Valami barna? Felemeltem, mutogattam a fény felé, hogy átlátszik, világos ez. Hát ő még ilyent nem látott, milyen íze van. Sürgősen mondtam, hogy neeeem, az enyémet nem kóstolja meg, gyorsan fizettem 900 forint valamennyit, és elmenekültem a boltozat alá hátra, hátha nem ér utol a rajongóm. Szóval, elbújtam, na. Pocsék lepukkant környezet, hangulattalan, sivár, de legalább hűvös van, megittam a sört, a nedű nem tehetett semmiről, és iszkoltam kifelé, az előtérben más kótyagos öregemberek keveregtek, ügyesen kikerültem őket, aztán irány a nyár és szabadság!
