Kakukkoltam kicsit

Mondtam is magamnak, hogy ha már a Ruttkai szoborhoz megyek a Pozsonyi útra, nem ártana itt ebédelni valahol a környéken, térkép megnéz, éttermeket elemez, ittjartam megnéz, hát a Kiskakukk tűnik a legesélyesebbnek. Így is lett. Az utcán a sarki építkezés pora száll, hát inkább nem a teraszra ültem, hanem be. Kiszolgálás gyors, pontos, minőségi, én fejből mondtam, amit már kint kinéztem magamnak, perceken belül érkezet is a maceszgombócos húsleves. És ismerjük el, nagyon finom volt. A másodiknak kacsát gondoltam, hagymás törtburgonyával, nem kellett sokat várni arra sem. Közben eltöprengtem azon, hogy amott egy nagy kerek asztalnál pedigrés orosz maffiózók hangoskodtak a jellegzetes szőke és fiatal macáikkal, kint a sarkon meg ukrán segédmunkások szívták a port, hát sorszerű és szimbolikus volt... A kacsa remek volt, ráfeküdt a hiányzó oldalával a párolt káposzta-törtkrumpli ágyra, megadta magát és várta, hogy megegyék. A kacsa előtt - ahogy azt kell - kicserélték a késemet steak késre, ráadásul a magához a kacsához is kaptam egy újabbat. Komótosan elmajszoltam az ebédet és közben buzgón dicsértem az Urat, hogy az ötödik napon megteremté a kacsát párolt káposztával. Mivel nem volt kedvemre való csapolt sör, bár ettől még igényesnek nevezném a kínálatot, ezért bodzás limonádét küldtem a kacsa után, hogy mártózzon benne.