Kb. négy ülőhely van, két db. kétszemélyes asztal, meg egy hosszabb etetőpult. Női lakossági személyek ültek mind a négy helyen, abból kettő vietnami volt, kettő meg magyar, bolti bennfentes, így én, osztályidegen, csak táncikáltam a pultnál. ZigZag már járt itt előttem, szétfényképezett mindent, és majd jövő ősszel fog pótlólag eszébe jutni, hogy itt evett-ivott, de nem értékelt le még semmit. A srác a pultban rendkívül kedves, mosolygós, igyekszik udvariasan magyarul próbálkozni, én meg igyekszem udvariasan angolul próbálkozni, a kölcsönös segítség elve alapján. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a Saigon Signature Coffee, eldumálgattunk a sráccal, hogy tényleg igaz, hogy Saigonban ilyent isznak, vagy csak kalandos vendégcsalogató fantázianév, de azt mondta, tényleg így van, ezt isszák. Akkor jöjjön. Közben a két vietnami nő elment, nagyon domesztifikálódtak már Magyarországhoz, kutyát vettek pórázon, ami azért Vietnamban nem életszerű. A többrétegfű kávés cucc jó meleg volt, leültem hát és vártam, hogy magától keveredjen, nem siettettem a folyamatokat. Finom volt és 1690 forint. Kellemes kis látogatás volt.
