Mellékvágány

„Hivatalosan” étterem, de a valóságot jobban tükrözi a bejárat fölött szereplő „söröző” műfaji besorolás.
Talán kevésnek tűnik a két csillag, de „étterembe” mentünk, annak pedig nem állja meg a helyét. Eszerint értékeltem.

Megnéztük az étlapot a neten, és jópofa dolgokat találtunk. Sörös, káposztás leveseket, érdekes főételeket, amikre sajnos pontosan már nem emlékszem, és azóta frissítették a weblapot, így nem tudok konkrét példákat sorolni. Mikor elámultunk a rövidke, összefirkált, valóságos étlap láttán, közölték, hogy ó, a neten lévő már rég nem érvényes.

Egy működő vasúthálózat fut a falak mentén, az italokat kisvonat szállítja. Bekanyarodik az asztalokhoz, csöppnyi ütközőbak a sínek végén. Nagyon klasszul meg van csinálva. Csak azt nem tudom, kinek. Annak, aki a szomszédos pályaudvarra érkezve gyorsan be akar dobni egy sört? Gyermeklelkű férfiaknak, akik annak idején hiába vágytak játékvonatra? A gyerekek biztosan imádnák, ha akadna szülő, aki sörpincébe hordja a csemetéit. Családi ebéd ürügyén sem érdemes ide jönni, az étel ugyanis csapni való.

Párom csülkös pacalt rendel, mikor egy lábaskában elé rakják, azt hittük, tévedésből gulyáslevest hoztak. A hosszú lére eresztett pörkölt íztelen és sótlan. Pacal még csak akad benne, de a csülköt csak pár zsíros bőrke jelképezi. „Köretként” egy szakajtó kenyér jár mellé. Hát igen, ehhez nem passzol a mirelit hasábburgonya, a krumplipucolás meg nyilván derogál a személyzetnek.
Én sörtésztában sült halat kérek, friss salátával, ehető.

Az ételek túlárazottak, a pacal pl. 2950 Ft, ennél jóval olcsóbban ehetünk máshol, körettel, jól elkészítve. A csapolt Soproni 400 Ft/pohár, ez reális. Szervízdíj nincs.