Lekapcsolt útközben

Tulajdonképpen a Náncsi Néni Vendéglőjébe igyekeztem ma barlangászat után, de a szemem sarkában megjelent ez a hely az úton, és nem haboztam, inkább a szűz havat választottam a kijárt út helyett. Tehát parkolás és be. Lassan hozzászokom, hogy majdnem minden ilyen helyen én vagyok az egyetlen vendég. Van egy első fásult kérdés, hogy tessék, mit szeretne, és meg mondom, hogy enni, enni szeretnék, erre már vidámabb a fogadjisten, hát tessék, csak tessék, bárhová, ahol tetszik, ahol kényelmes! Bájos lány is előkerül azonnal a konyhából, ő szolgál fel, szép alakja is van, ez emeli a hangulatot. Étlap, meglehetősen egysíkú a kínálat, bár több lapon lehet szemezgetni, inkább a rántott húsok dominálnak. Vagy marhapörkölt. A négymagos csirke mellett döntöttem. A májgombóclevesben hatalmas gombóc volt, de valami fura mellékíze is volt, nem tudom, hogyan határozzam meg, talán az égett gumi bukéja, de nem, nem volt ettől rossz, csak szokatlan. Óriás gombóc, némileg ízetlen lében, lehetett volna bele egy kis erőspaprikát tenni, nem találtam, nem is ajánlották fel. Hosszabban várakoztam a másodikra, addig mobiloz az ember, mit is tehetne. látom ám, hogy fent van az ittjartam.hun, de még nem volt itt eddig senki. Na, akkor úttörő ebéd lesz! Kijött a csirkém is, a kedves lány határozott mozdulattal letette a savanyúságot a JOBB oldalra, az ital helyére... most haragudjak rá ezért? Lehet, hogy még soha nem mondta neki senki, hogy mik a tálalás alapismeretei? Lehet. A csirke nagyon finom volt, meglepően puha és jóízű. A rizibizi kicsit sótlan az én ízlésemnek, de ezen könnyen segítettem, szóval, jóízű lakmározással folytatódott a nap, a végén két baracklevet is leküldtem a szilárdabb étkek után. Meglepően sokat fizettem, az ember, ha van némi rutinja, márpedig voltam már étteremben, szóval előre kalkulál, ettem egy ezervalahányforintos levest, meg egy kétezervalahány forintos második fogást. Ez olyan 3-4-5000 forint körül van... de akkor mi a 7000? Mitől lett ez annyi? Hát úgy, hogy a rizibizi még külön 890, az uborkasaláta meg még 750, és így tovább, és így tovább... szervízdíj meg nincs is a számlában, ha adni szeretnék, és hát persze hogy adtam, akkor az még rájön... amikor kifelé mentem, elcsípett egy úr, talán a tulajdonos, hogy mit is fényképezek? Hát az éttermet... aztán miért? És ha már fényképezek, ettem is? Jé, fényképezni csak akkor lehet, ha eszem hozzá? De azután megbeszéltük, hogy az ittjartam.hu-ra teszem fel, és már nem is volt annyira barátságtalan.