szóval, megyek a Csányin, és éppen elmentem (volna) a Gólem központ előtt, amikor hopp, kiugrott Borgula András, és lelkesen azt mondta, hogy háá, szia, hová mész? De én is megörültem, és mondtam, hogy enni valamit. . . na, itt a csapda. Mert a Gólemben nagyon jól főznek, kiderült, hogy hagymaleves, na, meg vörösboros "kakascomb" krokettel, de őszintén, ki nem ment volna be? De nem is írhatok erről oda, mert bőven egy éven belül voltam ott. Szóval, a jó ebéd, jó társaság után, azért indulás mégis a Kazinczy felé, el a zsinagóga előtt, srác ott kint dohányzik, rám vigyorog, tényleg, mikor voltam itt? Régen, mi? Becsábultam oda is, majd' elestem a meglepetéstől, amikor kiderült, hogy soha nem értékeltem még ezt a helyet. De aztán végül ott álltam a Fat Mama előtt, jóllakottan, és megígértem, hogy majd máskor. Elindultam, a sarkon szembejött ez a legvidámabb, de azért egy desszertet csak meg kéne enni, nem? Meg hát. Akkor legyen itt. Amúgy sem volt rajtam kívül senki bent. A kétféléből (túrótorta meg almás) az utóbbit választottam, meg stílusosan hozzá gyári almalevet. Az volt. A berendezés érdekesen eklektikus, a kockás magyaros abrosz, ahogy magyarosra is hirdeti magát a hely, és ilyen ezoterikus keleti motívumok, mandalák a székeken. . . hát ilyen ez. Néhány ódon magyar használati tárgy, de nem fokozza a hangulatot. A sütit megkaptam egy vágódeszkán, hozzá hab is volt, és késsel, villával meg is ettem. Az almalevet balkézre tette le a srác, de nem bontotta ki, én látványosan áttettem jobbra. és onnan ittam meg. Na, de ilyen protokoll már biztos nincs is. Ez a kalandka 2780 forintba került, benne van a szervízdíj is. Kimentem a mosdóba, nos, hát. . . nem egy élmény. A piszoár fekete zsákkal letakarva, nem csoda, hogy az utcán könnyít magán a külföldi turista. A mosdónál papírtörlő, kézszárító nincs. Most így, magam elé nézve, mit is ajánlok én ezen a helyen?
